A munkám hasznos volt, de nem úgy, ahogy azt előzőleg gondoltam.
Azt hittem, hogy majd csibészeket fogok nyakon csípni, rosszalló nézéssel csalókat eltántorítani,
és egy pici nemesacél fogaskerékként segíteni az ellenállást a siker felé.
Helyette első kézből tapasztalhattam meg azt, hogy a mai magyar néplélek mennyire más, mint hittem, vagyis inkább mennyire olyan, mint amitől féltem, és aminek az ellenkezőjét bizonygatni próbáltam magamnak. Hogy mennyire mély és sötét rétegei vannak, és ez mennyire lehúzó. Úgy gondolom, hogy ez az élmény segített megérteni, hogy nem politikai változásra van szükség, hanem társadalmi változásra.
- Ahol nincs számonkérés, ott lopás van, ezzel tenni kell valamit.
A korrupció itt nem érdekli az embereket, nagyon könnyen korrumpálhatók piciben, emiatt elnézik a lopást nagyban. A korrupcióra kampányt nem lehet építeni.
Mesélték, hogy a faluház mögötti gyönyörű kemence építésekor elhordták belőle az anyagot, ezért nem lehet benne sütni, így a falunapon a rétest meg a kolbászt a közkonyhán sütik a sütőben, és a végén beleteszik mutatóba a kemencébe, hogy a falu azt lássa, ott sült.
Van egy szétlopott kemencéjük, de eljátsszák, hogy működik, és még nevetnek is rajta.
Kérdezem: na de ki hordta szét? Megvonják a vállukat.
Nagyon erősen rezonál a vidék azzal, hogy igenis szét lehet hordani a közöst. Ez az értékrend sugárzik az emberekből és a cselekvéseikből. A becsület fontos nekik, de mást jelent, a közöst nem becsülik.
Mindenki megkapja a maga jussát, csak oda kell állni érte, pofátlannak kell lenni,
aki nem áll oda, az hülye, kit érdekel. "A korrupció az, amiből engem kihagynak."
Vasárnap óta 20.000-rel kevesebb naiv ellenzéki ember van. Ezek az emberek talán megéreztek valamit, amit eddig nem azzal kapcsolatban, hogy mit is kell tenni, és remélem, a csalódottság mellett megmaradt bennük az akaraterő a jövőre. Innen szép nyerni!”