Vajon felveszi-e újra?

„A zilált, zavaros tekintetű férfi megáll a vitrin előtt, és bágyadtan bámulja. Az üveg mögött serlegek sorakoznak: »Az Év Polgármestere 1991«, »Az Év Polgármestere 1993«, »Az Évtized Városvezetője«, »Az Évszázad építtetője«, »A Huszadik Század Széchenyi Istvánja«, »A legszeretőbb férj« – ebből több is van. Remegő kezével félretolja a díjakat (köztük az »Aczél kedvenc szamizdatosa« vándortrófeát), és kihúzza azt az aprócska, selymes érintésű vörös kokárdát, amelyet kissé belepett már a por.

Milyen régen – pontosan ötven éve történt! Milyen fiatal volt!

Nézi a vörös kokárdát, és nem hisz a szemének, a kokárda közepéből maga Kun Béla mászik elő, pontosabban csak a feje, illetve annak a nagyobbik része, hiszen a maradékot ellőtték a szovjetek, amikor a kivégzésével köszönték meg a korábbi együttműködést.

»Gáborom, felveszed?« – kérdezi Kun Béla az idegesítő hangján, mire ő szelíden, finoman a szájára tapasztja a kezét. Láthatóan elgondolkodik, elmerül önmagában, mintha nem is tudná, hogy hol, melyik évben, évszázadban jár.

Eszébe jut az a szép 1972. március 21-ei nap, amikor Kőbányai Janival, meg »Mao« Lacival a Tanácsköztársaságot ünnepelték.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd