Hodosán Róza SZDSZ-nyugdíjas posztjai mutatják, hogy a baloldal mennyire fontoskodó és amatőr egyszerre.
„Azt tapasztaltam, hogy hatékonyan működik a gépezet, profi a szervezés. A keresztény segélyszervezetek, a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az Ökumenikus Segélyszervezet, valamint a vöröskereszt a kormány jelentős segítségével hatalmas munkát végez” – mondta a Mandinernek George Pataki volt New York-i kormányzó, miután amerikai zsidó segélyszervezetek megbízásából szemlét tartott az ukrán-magyar határ mentén.
Ezzel szemben a baloldal (benne például az egykori SZDSZ maradékai) úgy látják, hogy minden rossz, az állam rosszul csinálja, sőt ott sincs. Mutatok egy példát.
Nem tudom, emlékeznek-e még Hodosán Róza nevére. Hodosán Róza szociológus, az SZDSZ egyik alapítója volt, első férje Demszky Gábor, a második Magyar Bálint. Hodosán Róza mostanában a Facebookon fejti ki nyugdíjas közéleti tevékenységét. Ebben azonban ultraaktív, szinte óránként követik egymást a posztjai, mostanában a cuki menhelyi kutyák között ukrán háborús képeket és riportokat meg orbánozást fedezhetünk fel.
Hodosán Róza Facebook-fala azért érdekes, mert jó példákat lehet rajta találni arra az ellenzéki, a valósággal kapcsolatot nem ápoló kommunikációs panelnek, miszerint a kormány/állam semmit nem tesz az ukrajnai menekültekért, fontoskodással dúsítva. Mutatom:
Nos, nem kizárva, hogy akár vegánok is lehetnek a menekültek között, milyen már az, hogy valaki direkt vegán szendvicsekkel szerelkezik fel, hogy azt ossza szét olyan menekültek között, akik feltehetően mondjuk napok óta nem ettek igazán rendesen, és valószínűleg nem ettek húst? Persze, minden jól jön, de csakazértis vegán, VEGÁN!!!! szendvicsekkel odaállítani a keletihez szerintem elég taplóság.
De a fő kiakadás ugye ez: „Semmilyen állami ételosztás nincs. Csak a Katolikusok meg a Máltaiak vannak kinn.”
Az nem érdekli Hodosán Rózáékat és a baloldalt, hogy
De akkor nézzük, mi van a szendvicsekkel a Keletinél. Utóbbi könnyebb ügy, kezdjük azzal. Ha az ember beszél a segélyszervezetek szervezőivel, kirajzolódik a kép. A helyzet pedig az, hogy több százan állítanak oda a Keletihez szendvicsekkel nap mint nap. Gyakran nagyobb a szendvicskínálat, mint a kereslet, egyébként meg nem messze van a máltaiaknak egy raktára, ahonnan bármikor utánpótlást tudnak biztosítani. A segítőkész magyarokat nem lehet, nem is kell megakadályozni abban, hogy szendvicseket vigyenek, és az övék, meg a segélyszervezetek szendvicsei és élelmiszerkészletei bőven elegek a helyzet kezelésére. Tök felesleges, hogy még „az állam” is odamenjen kajával, bár ha senki nem lenne, meg tudná tenni.
Csinál amúgy is az állam elég dolgot. Például Soltész Miklós államtitkárságának szervezésében működik a Karitatív Tanács, melyben benne van a hat nagy segélyszervezet: a Katolikus Karitász, a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az Ökumenikus Segélyszervezet, a Baptista Szeretetszolgálat és a Magyar Vöröskereszt. Nos, innen koordinálják a munkát, például kiszűrik a párhuzamosságokat, elosztották a határátkelőket a szervezetek között.
Valamint az állam létrehozta a félmilliárd forintot pluszban összegyűjtő nemzeti segélyvonalat, amelyről Hodosán Róza felteszi a kérdést: „Az állami segélyvonalon eddig több, mint 500 millió Ft. gyűlt össze. Valamit lehet tudni róla?” Érezzük a retorikai kérdés mögött a sejtetést, ugye? Húúú! Biztos lenyúlták! Nos, nem nyúlták le. Ott van a rendszerben.
Az állami MÁV ingyen vonatokat bocsátott a menekültek rendelkezésére. Emellett folyamatosan ott van a háttérben a(z állami) Katasztrófavédelem. A Katasztrófavédelem szervezi például a továbbutaztatást, a buszokat, illetve biztosítják a szállást. De ők azok is, akik értesítik a budapesti pályaudvarokon tevékenykedő segélyszervezeteket, hogy pontosan mikor pontosan hány emberrel érkezik menekültvonat. Még egyszer: nem körülbelülre mondják a létszámot, hanem teljesen pontosan.
Az Idegenrendészet – figyelem, úgyszintén állami szerv! – Tarpán kihelyezett okmányirodát működtet, ahol egyszerűsített eljárásban adnak dokumentumokat a menekülteknek. És akkor még ott a a rendőrség és a honvédség, amelyek kérés nélkül segítik a segélyszervezetek munkáját.
De van még tovább is, mert a Hungary Helps Ügynökség, ami a Miniszterelnökség alá tartozik, a segélyszervezetekkel azon dolgozik, hogy támogatást nyújtson azoknak, akik Ukrajnában szeretnének maradni. Szóval nekik is jut magyar segítség, hogy amíg nem muszáj, ne kelljen otthagyni az otthonukat. Összefoglalva:
valamint a hat nagy segélyszervezetnek nyújtott támogatások és az egész akció folyamatos háttérkoordinálása. Ezt csinálja az állam.
És egyébként miért is kéne külön, közvetlenül az államnak is szendvicset osztania, segélyt elosztania, ha meg tudja bízni vele az erre szakosodott szervezeteket, akik ezt nagy tapasztalattal, profin levezénylik? De Hodosán Rózáék azért a közvetlen állami szendvicset hiányolják.
Megint a baloldalról és a Hodosán Rózáékról derült ki, hogy nem értenek hozzá, de azért fontoskodva keltik a hangulatot a kormány ellen, hazugságokat terjesztve. Igaza pedig George Patakinak van.
(Nyitókép forrása: Hodosán Róza Facebook-oldala)
„A könnyűzenében tényleg volt egy pillanat a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, amikor progresszív tudott lenni, s nem pusztán a fenékrázást szolgálta együtt a balos politikai vagy az üzleti érdekkel.” Nizalowski Attila jegyzete.
A mostani, Ukrajna ellenes propagandaricsaj rövidesen történelemkönyvek lábjegyzete lesz.
A gyermek édesanyja végezhetett az újszülöttel, kiderült, miért tehette.
„A béke irányába tett erőfeszítéseket, és a Trump elnök által kezdeményezett tárgyalási folyamatot folytatni kell” – hangsúlyozta a kormányülésről szóló beszámolójában a miniszterelnök.
Arra voltunk kíváncsiak, előfordulhat-e, hogy az ukránok Kárpátalja területén hoztak létre fegyvergyártó üzemeket.
„Vannak sebesültek. És megsebesült a Kárpátalja relatív biztonságáról alkotott kép is...” – volt, aki életében először kellett, hogy lemenjen a pincébe.
Politikust a nyaralása miatt gúnyolni körülbelül afféle közhely, minthogy az angoloknak mindenről az jut eszébe, hogy “parancsol egy pohár teát?”, a németek őrjítően precízek, Magyar Péter pedig hazudik.
Augusztus 23. – A totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja.
