Donald Tusk nem a demokrácia hőse

„Noha Iványi Gábornak sikerült a Fidesz-elitről mint Vlagyimir Putyin orosz elnök »magyar bojárjairól« értekeznie; a miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay viszont kimértséget, a feladattal járó súly átérzését és ami még ezeknél is fontosabb, végül alázatot is mutatott. A szokásoktól eltérően az ellenzék felszólaló politikusai még a március 16-án esedékes tömeges tanársztrájkról és polgári engedetlenségről sem feledkeztek el beszédeikben.

Mégis volt egy szereplője, egy karaktere ennek a nagygyűlésnek, akiről beszélnünk kell, még mielőtt valamiféle demokráciapárti, univerzális európai hőst csinálna belőle okosan és hatásosan megfogalmazott beszéde: ez pedig nem más, mint a magyar ellenzék vendége, Donald Tusk.

Tusk, a volt jobbközép miniszterelnök, az Európai Tanács volt elnöke, az Európai Néppárt volt vezető tisztségviselője, végül pedig a legnagyobb lengyel ellenzéki párt jelenlegi vezetője, a hazai várakozásoknak megfelelően a nemzetközi porondon szokatlanul élesen és választékosan ítélte el Orbán Viktort. Egyenesen azt állította, hogy az olyan európai vezetők, mint Orbán nem maradhatnak a helyükön akkor, amikor barátjukkal, Vlagyimir Putyinnal Ukrajna háborús, a nyugati szövetség pedig hidegháborús helyzetbe keveredett.

Tusk beszéde szerint Józef Bem, a magyar forradalom lengyel hőse ma »Önökkel (mármint az ellenzékkel) lenne, és nem azzal a másik tömeggel a város másik oldalán« – ezzel Orbán Békementére utalva.

Azzal, hogy Tusk a lengyel-magyar nemzetállami szabadsághős szerepét, tehát lényegében Bem köpönyegét rántotta magára március 15-én, valójában előző gúnyáját kívánta eltakarni: ő volt az ugyanis, aki az Európai Tanács elnökeként 2017 és 2019 között a legtöbbet tette azért, hogy Orbán Viktornak kifejezetten emberellenes és antidemokratikus fordulatáért semmiféle árat ne kelljen fizetnie.”

Nyitókép: Kőhalmi Péter / AFP