A demokráciával nem jár felhatalmazás arra, hogy másokat elhallgattassanak

„Több mint kétmillió ember gondolja úgy, hogy van dolga ebben az országban – és ez felelősség.

Ami viszont feltűnő: a hangnem. Sokan nem vitatkozni akarnak, hanem levezetni valamit. Dühöt, frusztrációt, ki tudja mit. De, aki minden helyzetben másokat hibáztat, az nem előre megy – csak körbe-körbe jár.

Egy dolgot viszont tisztázzunk: nem kérek útmutatást. Nem mások fogják megmondani, mit gondoljak, mit képviseljek, vagy, hogy mikor hallgassak. Ezeket a döntéseket mindenki maga hozza meg. Én hosszú ideje ugyanazon az oldalon állok. Nem megszokásból, nem érdekből, hanem, mert ebben hiszek. A nemzeti gondolat, a szuverenitás, a közösség fontossága számomra nem kampánykérdés.

A győzteseknek pedig: most rajtuk a sor. A választók döntöttek, ezt el kell fogadni – én elfogadom. Ez a demokrácia alapja. De a demokrácia nem csak a győzelemről szól. Arról is, hogyan viselkedik az, aki nyer. Nem jár vele felhatalmazás arra, hogy másokat elhallgattassanak, megmondják, ki, miről beszélhet, vagy hogyan gondolkodhat. Az nem erő, hanem gyengeség.

Egy ország pedig nem attól lesz jobb hely, hogy egy vélemény marad. Hanem attól, hogy a különböző vélemények képesek egymás mellett létezni. Ha valami nem tetszik, tovább lehet lépni. Ennyire egyszerű.

Én maradok. És sokan mások is Nem azért, mert muszáj, hanem mert így döntöttünk. A többit majd az idő fogja igazolni.”

Nyitókép: Balint Szentgallay / NurPhoto / NurPhoto via AFP