A Szent Korona titka: a mérnöki vizsgálatok új alapokra helyezik a történeti vitát – kutató a szemléletváltásról

Korábbi, nagy érdeklődést generáló cikkünkben beszámoltunk arról, hogy Barabássy Miklós mérnök Szent Koronáról szóló tanulmányát az npj Heritage Science közölte, amely a kulturális örökségtudomány területén Q1 besorolású nemzetközi folyóirat. A publikáció önmagában jelzi a kutatás nemzetközi jelentőségét. 

és új tudományos alapokra helyezi a magyarság szimbólumának, egyben legfontosabb műtárgyának kutatását.

A cikkből megtudtuk, hogy a régészmérnöki vizsgálat a Szent Koronát, mint mechanikai szerkezetet elemzi,és mérnöki módszerekkel rekonstruálja a készítési logikáját. A kutatás egyik legfontosabb eredménye annak kimutatása, hogy az abroncskorona szerkezeti kialakítása a keresztpánthoz igazodik, nem pedig fordítva. A mérnök szerint a két fő szerkezeti elem időben és térben nem feltétlenül áll olyan távol egymástól, mint azt a hagyományos értelmezések feltételezik, ezért reális lehetőségként merül fel, hogy a keresztpánt az Istvánhoz köthető korai koronakoncepció része volt. „Azonban a keresztpánt önmagában nem használható: szerkezetileg szüksége volt egy tartóabroncsra” – magyarázta el Barabássy.

 a hagyományos történeti narratíváknál?

A mérnöki megközelítés ellenőrizhető és reprodukálható, ami a tudományosság alapfeltétele

A mérnök szerint a régészmérnöki megközelítés közvetlenül a tárgy fizikai valóságából indul ki. Míg a történeti értelmezések elsősorban szöveges forrásokra és azok értelmezésére épülnek, addig a régészmérnöki vizsgálat a tárgy mérhető tulajdonságait elemzi: a geometriát, az illesztéseket, az anyagokat, a deformációkat, a javítások nyomait és a készítési technológiát.

„Ennek az a következménye, hogy a mérnöki megközelítés ellenőrizhető, reprodukálható és cáfolható, ami a tudományosság alapfeltétele. 

értelmezések láncolatán keresztül alakulnak ki, és a tárgy szintjén közvetlenül nem ellenőrizhetők. Ezért jellegükből adódóan hipotetikusak: csak ott cáfolhatók, ahol konkrét fizikai állítást tartalmaznak, egyébként csak újabb értelmezésekkel módosíthatók vagy helyettesíthetők” – szögezi le a szakember.

A történeti narratívák feltételezések láncolatára épülnek

A Szent Korona esetében két meghatározó történeti narratíva alakult ki, tudjuk meg. Az egyik az úgynevezett „kettős korona” hipotézis, amely szerint a korona két, egymástól független eredetű részből áll: egy bizánci (görög) abroncskoronából és egy nyugati (latin) keresztpántból. A másik elterjedt elképzelés szerint az abroncskorona I. Géza idején érkezett Bizáncból, és csak később, Kálmán vagy III. Béla uralkodása alatt egyesítették a keresztpánttal.

– magyarázza a BME volt tanára, aki fölhívja a figyelmet: a tárgyalapú vizsgálatok több ponton ellentmondanak ezeknek a modelleknek. 

Emlékeztet: a Szent Korona jelenlegi formájában legalább a 16. század közepe óta ismert és ábrázolt egységes szerkezet – például a Fugger-krónika 1555-ös képein. „Ennél is fontosabb azonban, hogy 

 – rögzíti a mérnök az eredményeket.

A keresztpánt nem kerülhetett utólag az abroncsra

Nézzük a tényeket! A vizsgálatok azt mutatják, hogy a keresztpánt nem utólag került rá az abroncsra. Bár az abroncsgyűrű önmagában szabályos osztású, a kerületét aszimmetrikusan megrövidítették annak érdekében, hogy a keresztpánthoz illeszkedjen, és az újbóli forrasztás pontosan a keresztpánt hátsó szárának középvonalába esik. Az oromzati párta, a csüngők és a gyöngysorokat tartó frontgyűrűk szintén a keresztpánt száraihoz igazodnak, ami azt jelenti, hogy ezek az elemek nem egy önálló rendszer részei, hanem a teljes szerkezethez illeszkednek. A hátsó kőfoglalat, és valószínűleg a többi nagy kőfoglalat is már az igazítás után került az abroncskoronára, tehát elhelyezésük a módosított geometriát követi – derül ki.

Barabássy hangsúlyozza, hogy „ezek alapján 

A szerkezet egységes rendszerként viselkedik, amelynek elemei egymáshoz igazítva készültek.

Szemléletváltás a kutatásban 

A kutató rámutat: a régészmérnöki felismerés nem elszigetelt jelenség, hanem több, egymástól független kutatási irányban is megjelenik. Marosi Ernő művészettörténész, a Szent Korona Testület szakmai-tanácsadó bizottságának elnöke a keresztpántot írta le egy eredetileg koherens, önállóan megtervezett tárgy töredékeként és ezzel egyidejűleg a Szent Korona jelenlegi egészét több, különböző eredetű rész későbbi összeállításának és átalakításának eredményeként értelmezte, vagyis a teljes koronát történeti folyamat során kialakult összetett együttesnek tekintette. Hasonló következtetésre jutott Tóth Endre is, aki monográfiájában egyértelműen fogalmaz: 

A mérnök szerint „a két, egymástól független megközelítés közös eredménye, hogy a Szent Korona jelenlegi formájában kényszerű szerkezeti alkalmazkodással, egységes tervezés és kivitelezés eredményeként létrejött műtárgy, nem pedig két különálló tárgy utólagos összeillesztése.” Ez a felismerés a kutatásban egyértelmű szemléletváltást jelez.

Ezzel a megközelítéssel a művészettörténeti, történeti és régészmérnöki vizsgálatok közös alapra kerültek, ami 

– véli Barabássy Miklós.

Kiemeli, hogy a probléma ebben a szakaszban „már nem elsősorban történeti, hanem kifejezetten műszaki természetű. Ennek megfelelően a kérdés vizsgálata fokozatosan kikerül a történeti narratíva keretei közül, és a természettudományos, illetve mérnöki elemzés módszereivel válik vizsgálhatóvá.”

Nincs kétség: az abroncskoronát igazították a keresztpánthoz

A szakember kifejti: a történeti megközelítés – például Tóth Endre értelmezése – azt feltételezi, hogy a keresztpántot igazították az abroncshoz, ezzel szemben 

Ez az állítás mérhető geometriai és szerkezeti megfigyeléseken alapul, mondja, ezért ellenőrizhető és cáfolható, vagyis tudományos értelemben vizsgálható.

„A két megközelítés közötti különbség lényegi. A történeti narratíva értelmezési keretben mozog, míg a régészmérnöki vizsgálat fizikai korlátokat állapít meg. A modern módszerek – például a 3D modellezés, az anyagvizsgálatok, a multispektrális képalkotás és a technológiai elemzés – lehetővé teszik, hogy a szerkezet ne csak leírható, hanem a készítés folyamata és időrendje is közelíthető legyen” – hangzik el.

Összefoglalva: 

Éppen ezért kínál valós lehetőséget arra, hogy a Szent Korona keletkezésének kérdése a jövőben nemcsak értelmezések, hanem mérhető és ellenőrizhető adatok alapján közelíthető legyen.

Nyitókép: Az asszimmetria láthatóvá tevése a Szent Korona homlok és tarkó oldaláról (Barabássy Miklós képe)