Putyin: birodalom építője vagy Kína hasznos idiótája?

„Napoleon nagy. A fönségestől a nevetségesig csak egy lépés. És esze ágába se jut senkinek sem, hogy a jó és a rossz zsinórmértékével meg nem mérhető nagyság beösmerése nem egyéb, mint a maga semmiségének és mérhetetlen kicsiségének a beösmerése. Mi reánk nézve, a kik Krisztustól megkaptuk a jó és a rossz zsinórmértékét, nincs semmi, a mi megérthetetlen volna. És nagyságról szó se lehet ott, a hol nincs egyszerűség, jóság és igazság.”

(Lev Tolsztoj az orosz télben menekülő Napóleonról a Háború és békében)

Egy hete ébredtünk a háború hírére, az ukrajnai háborúra, ami felborította és valószínűleg tartósan megváltoztatta az európai rendet. A háborús hírek özönén túl 

Ahogy kollégákkal, barátokkal, családtagokkal beszélgetünk, vagy magunkban tépelődünk, nyilván sokunk számára egyelőre a kérdőjelek sokasodnak – és azokat is alig lehet számba venni. De azért belekezdünk, és haladjunk sorjában!

*

Kárpátaljai menekültek a határon (Reuters)

Még egyszer: volt-e közvetlen, elkerülhetetlen, Oroszország létét azonnal fenyegető indoka a háborúnak, valódi casus belli, amire egyáltalán nem volt más, békésebb, illetve arányosabb megoldás, mint a totális, minden oldalról induló támadás Ukrajna ellen?

Nem.

Valódi, megkérdőjelezhetetlen háborús agresszió tehát, amit Oroszország elkövetett?

Igen.

Egy nagyvilág tiszteletét kivívó, megértését elnyerő, nagy orosz honvédő háború helyett tehát a Moszkva által régóta hangoztatott és áhított orosz birodalom-visszaépítés eddigi legnagyobb és legagresszívabb aktusával állunk szemben,

benne a hosszú távú, békés nemzeti önépítést tervező Magyarországgal?

Igen.

A megindított, egyre nagyobb mértékben tomboló háború egyre nagyobb mértékű szenvedést, pusztulást, anyagi és főleg emberi áldozatot jelent az ukrán népnek, amiért az megérdemli szolidaritásunkat és lehetőségeinkhez képesti segítségnyújtásunkat? 

Igen.

Az oroszok által indított háború minden korábbinál nagyobb kilátástalanságba taszította, kivándorlásra, bujkálásra kényszerítette az amúgy is rossz helyzetű, jogaiban az ukrán állam által évek óta korlátozott kárpátaljai magyarokat is, akik egyben a magyarság legsérülékenyebb, legnehezebb körülmények között élő külhoni közössége?

Igen.

Az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború ha – egyelőre – közvetetten is,

nagymértékű kivándorlása, közösségeik, családjaik szétesése, hogy végül csak néhány utolsó magyar mohikán maradjon, akik majd lekapcsolják a villanyt? 

Igen.

Putyin háborús agressziója azzal jár, hogy részben ellehetetlenül, illetve nagyon megnehezül a magyar kormány évtizedes stratégiája a kelet nyitással, a minden irányban pragmatikus kapcsolatépítésekkel, az oroszokkal is folytatott kereskedelem kiaknázásával?

Igen.

Putyin akciója miatt Magyarország mozgástere, egyensúlyozási képessége a további bővülés helyett jelentősen beszűkül?

Igen.

Az ukrajnai háborúval gyengül a Nyugat?

Igen, olyan értelemben, hogy nyugati szövetségeink nemzetközi mozgástere is beszűkül, Oroszországgal szemben a pragmatikus, jóindulaton alapuló együttműködés alól ki lett húzva a talaj, nem beszélve az Európa és Oroszország közötti szoros szövetséget szorgalmazó, eurázsiai elképzelésekről. Kínzó kérdés, hogy a mostani, nettó háborús helyzet után, ismét egymás ellenségeivé válva

A háború tovább feszítette a nyugati politikai és katonai szövetségeken belül meglévő érdekellentéteket?

Nem, éppen ellenkezőleg: precedens nélküli, illetve régóta nem látott egyetértés alakult ki több témában is a nyugati közösségen belül, amik kapcsán a kibeszélés, kimaradás vagy épp a vétózás elfogadhatatlan lett.

Az ukrajnai háború rövid- és hosszú távon is erősíti Oroszországot?

Nem, dehogy. Az Oroszország elleni gazdasági és pénzügyi szankciók rögtön az első napokban éreztették a hatásukat. Az orosz ember nagyon sok mindent elvisel, igen; de 2022 orosz embere már nem 1992 és 1942 orosz embere, és a lehető legtöbb orosz pontosan úgy szeretne élni, ahogyan mi, sőt jó esetben még annál is jobban, békében és gyarapodva. Az orosz vezetés pedig jelen pillanatban nem csak hogy megnehezíti saját népének életét, hanem aktívan hazudik nekik, illetve elhallgat előlük tényeket és részleteket az általuk kezdett, az orosz népet rövid és hosszú távon egyaránt nagyon érintő háborúról. Az ukrajnai háború Oroszország mozgásterének is jelentős beszűkülésével jár. A világ eddigi rendjét fenntartó intézményekben, a nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokban, a hard és a soft power világában egyaránt olyan formális és informális szankciókkal, elkülönítésével, falak felhúzásával szembesül mostantól Oroszország, ami talán a kommunista korszak keményebb évtizedeihez lesz hasonló – azzal a különbséggel, hogy

mint egykor a Szovjetunió a kommunizmus ideáját dédelgető, fogalmatlan, naiv nyugati értelmiségi körökben.

Harkovi helyzet, most (AFP)

Az orosz birodalom visszaépítését óhajtó putyini vezetés, amennyiben hadserege túlerejével megnyeri az ukrajnai háborút, elégedetten dőlhet majd hátra?

Nem. Putyin megnyerheti a háborút, odaültethet Kijevbe egy nyilván kritikátlanul oroszbarát, orosz érdekeket kiszolgáló kormányt, vagy épp kivájhatja és Oroszországhoz csatolhatja akár egyoldalú, a nemzetközi közösség által el nem ismert aktussal Kelet-Ukrajnát, de a véres háború által elnyert birodalombővítést szerte a világban tartós megvetés fogja kísérni. De ami ennél is fontosabb kérdés: az eddig a közös szláv és birodalmi örökséggel, testvérnépi szeretettel Oroszország mellé csábítani kívánt ukránok – akiknek tízmilliói továbbra is ott fognak maradni Ukrajna területén – hogyan fognak viseltetni a rájuk tenyerelt putyini Oroszország és annak képviselőivel szemben?

Mihez kezd majd az esetleg kibővülő orosz birodalom azzal, hogy az ukrán testvérnépet pusztító harcokkal lehetett meghódítani? Hogy egyáltalán nem egy közös ellenség elleni küzdelemben, hanem egymással folytatott, családi tragédiákat okozó, nemzedékek életét és kapcsolatait megmérgező kvázi-polgárháborúval született meg a „közös” ország?

Elmondható tehát, hogy mind a Nyugat, benne Magyarország, mind Oroszország és mozgásterük, eddigi kapcsolatrendszerük meggyengül ebben a háborúban?

Igen, persze. Évekre vagy évtizedekre visszavetheti térségünket, kilátásainkat és lehetőségeink kiaknázását az ukrajnai háború miatt kialakult új konfliktusrendszer; évtizedekig fognak hatni a térségünkben a háború következményei, bármi is lesz annak végkimenetele. 

Amerika nyert a háborún?

Igen, de Washingtonnak azért nem is annyira lényegi ügy az ukrajnai konfliktus.

Az európaiak és az oroszok közeledése, de még pragmatikus kapcsolattartása is jelentősen ellehetetlenült, a két fél jó ideig el lesz foglalva egymással, amíg az Egyesült Államok saját egyéb céljaival foglalkozhat.

És lesz valódi nyertese ennek a háborúnak?

Igen, hogyne. Kína. Amíg a Nyugat és Oroszország még a háború vége vagy a konfliktus deeszkalációja esetén is egymással lesz elfoglalva egy pusztító, mérgező, konfliktusos viszonyrendszerben, Eurázsia túlsó felén, Pekingben nagyon sokáig ihatják majd hátradőlve a kávét meg a teát. Kína felveheti a nyugodt erő szerepét, akár a mostani konfliktus majdani lezárásában is közvetíteni tud majd. A rájuk általában jellemző türelmes, kiváró politikával, a soft power eszköztárával szerte a világban az eljövendő kor biztos kezű, nyugodt és kiszámítható uraként tetszeleghet majd, miközben a civakodó nyugatiakra és oroszokra mutogathat.

és az Oroszországnál sok tekintetben, számos területen már most is jóval erősebb és nagyobb, kiváló ütőkártyákkal rendelkező  Kína nem lesz rest kihasználni a lehetőségeket. Főleg úgy, hogy Oroszország maga is az általa kezdett és majd valahogy befejezett háború belső és nemzetközi következményeit fogja nyögni, miközben Kína nyugodtan tovább halad a világ első számú hatalmává emelkedés útján.

*

Charles Crawford korábbi brit diplomata és publicista, aki a minap a Danube Institute vendége volt Budapesten, egy friss elemzésében mindezek miatt lakonikus tömörséggel Kína „hasznos idiótájának” nevezte Putyint, aki a saját országát gyöngíti, miközben lefoglalja és megzavarja a Nyugatot. Win és win, de csak Pekingnek.

Kemény szavak? Igen. De kemény időket élünk.

Meg érdekeseket – ahogy a kínai átok kívánja saját ellenségeinek. 

Nyitókép: Putyin és Hszi Csin-ping február 4-én (EyePress News / EyePress via AFP)