Pszichiáter professzorok tiltakozása az MPT állásfoglalása ellen

„A Magyar Pszichiátriai Társaság Elnökségének 2022. január 21-én az MPT nevében kiadott a 2021. évi LXXIX. törvénnyel kapcsolatos állásfoglalásával a tagság és vezetőség egy része nem értett egyet, ezért egy szakmai vitát követően 2022. február 19-én az Elnökség az állásfoglalást egy kiegészítéssel látta el, amelyben deklarálja, hogy az állásfoglalás csak az MPT Elnökségének véleményét tükrözi, a kérdés további széleskörű szakmai megvitatása kívánatos. A kiegészítés tartalmazza, hogy az elnökség véleménye szavazattöbbséggel meghatározott.

Az állásfoglalással egyet nem értő tíz szakember:
Prof. Dr. Bánki M. Csaba, az MTA doktora, c. egyetemi tanár,
Prof. Dr. Fekete Sándor, PhD, ny. tanszékvezető egyetemi tanár,
Dr. Frecska Ede, PhD, tanszékvezető egyetemi docens,
Dr. Herold Róbert, PhD, egyetemi docens,
Prof. Dr. Janka Zoltán, az MTA doktora, ny. tanszékvezető egyetemi tanár,
Prof. Dr. Kálmán János, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár,
Dr. Kelemen Oguz, PhD, Tanszékvezető egyetemi docens,
Prof. Dr. Perczel-Forintos Dóra, PhD, Intézetvezető egyetemi tanár,
Prof. Dr. Rihmer Zoltán, az MTA doktora, Széchenyi-díjas c. egyetemi tanár az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja és
Prof. Dr. Tényi Tamás, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár

(...)

Az állásfoglalás kifejti, hogy »a szexuális orientációt jelenlegi tudásunk szerint szintén döntően biológiai tényezők befolyásolják, kialakulásában a genetikai meghatározottság mellett nagy szerepet játszanak egyéb biológiai változók (pl. hormonális hatások, idegrendszeri fejlődés) is. Pszichoszociális hatások szerepe a biológiai faktorok mellett nem meghatározó mértékű«. Később ismét megjegyzik, hogy »Az előzőek értelmében határozottan állást foglalunk amellett, hogy a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, „propagandával”) nem befolyásolható«.

Ennek az állításnak ellentmond, hogy a Gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyvében a »Nemi (gender) diszfória« című fejezetben a szerző azt írja, hogy »A nemi diszfória mint mentális zavar hátterében álló oki tényezőket pontosan még nem tudjuk azonosítani, genetikai okok feltehetően szerepet játszanak a kialakulásban, de a környezeti tényezőknek is igen hangsúlyos szerepe lehet (elfogadás, megfélemlítés, bullying).« Egy másik hazai tankönyv vonatkozó fejezete is írja, hogy a »nemi azonosságtudat szocializáció során alakul ki« és nemzetközi vonatkozásban is mérvadó tankönyvekben szintén deklarálják, hogy a nemi identitás kialakulásában szerepe van a tanulásnak és a kutatások nem bizonyították a genetikai háttér kizárólagos voltát. Az Amerikai Pszichológiai Társaság is deklarálta, hogy a nemi identitás biológiai és környezeti tényezők dinamikus kölcsönhatása során alakul ki.

Az utóbbi időben az USA lakosságában néhány év alatt megkétszereződött a transzgender személyek száma, és az Új-Zélandi, Wellington régiókban a nem-átalakító hormonális terápiát kérők száma 2010-ben 17 volt és ez a szám 2016-ra, 92-re, vagyis több mint ötszörösére nőtt. Ezen rövid idő alatt bekövetkező markáns növekedések gén-mutációval és tömeges hormonális behatásokkal nem magyarázhatók és a környezet (elsősorban a média alapvetően újszerű és elképesztően erős) hatására utal.

Az állásfoglalás azt is kimondja: »Tudományos vizsgálatokkal alátámasztott tény az is, hogy a heteroszexuális személyek, párok által felnevelt gyermekek közül éppen annyian válnak homoszexuálissá, leszbikussá, transzneművé (LMBTQ), mint a homoszexuális személyek, párok által felneveltekből.« Később ismét megjegyzi: »A szülők nemi identitása és szexuális orientációja nem befolyásolja a gyermek nemi identitását, szexuális orientációját, egészséges fejlődését, ennek ellenkezőjét bizonyító tudományos adat nem áll rendelkezésre«.

Ugyan vannak ezt az állítást megerősítő vizsgálatok, de újabb eredmények szerint az azonos nemű párok által nevelteknél egyértelműen gyakoribbak a homoerotikus irányultságra utaló attitűdök, gyakoribbak a homoerotikus szexuális kapcsolatok és kevesebb a heteroszexuális felnőtt. Az 1986-ban indult U.S. National Longitudinal Lesbian Family Study szerint az azonos nemű párok által felnevelt nők 54%-a, míg a férfiak 33%-a számolt be azonos nemű partnerrel létesített szexuális kapcsolatról, míg a kontroll csoportban vagy a normál populációban ezek az arányok lényegesen alacsonyabbak, vagyis 38% és 9% voltak. Az azonos neműek családjában nevelkedett nők 70, míg a férfiak 90%-a vallotta magát heteroszexuálisnak, szemben a heteroszexuális szülőkkel nevelkedettek 88 és 98 százalékával. Az eredmények tehát bizonyítják a szülői minta szerepét a nemi orientáció kialakulásában, és azt is, hogy az azonos nemű párok által felnevelteknél valóban gyakoribb a homoszexuális orientáció. Az állásfoglalás mindvégig kerüli a biszexualitás és a »gender fluiditás« témakörét és a nemi identitás, valamint a nemi orientáció gyakori említése mellett utalást sem tesz a társadalmi hatásokra leginkább érzékeny nemi szerep illetve a »társadalmi nem«, a »gender« fogalmára.

Később felvetik a tabusítás problémáját: »Amennyiben a fenti témákat tabusítjuk, az információkhoz való hozzáférést elzárjuk, akkor az érintett gyermekek, fiatalok egyedül maradnak a kérdéseikkel, bizonytalanságaikkal. Ennek következményeként pedig jelentősen megnő annak a veszélye, hogy - ahogy az a különféle kisebbségi csoportok esetében általában is jellemző, melyet szakirodalmi adatok is alátámasztanak - az eleve kiszolgáltatottabb, sérülékenyebb érintett gyermekek, fiatalok körében fokozódik a szorongásos zavarok, önsértő magatartás, szerhasználat, depresszió és az öngyilkos magatartás kialakulásának veszélye«. Az állásfoglalás viszont nem nevezi meg, hogy a törvény hol és milyen formában tabusítja a fenti témát és kik elől zár el és miféle információkat.

Az állásfoglalás azt is megemlíti, hogy »Előzőek mellett tudományos felmérések mutatnak rá arra is, hogy a gyermekek szexuális nevelése, felvilágosítása nem várható el kizárólagosan a szülőktől, családtagoktól.« Ez kétségtelenül így van, de ebből nem következik a szülők kizárása a felvilágosítás folyamatából. A szülő bármibe adhatja beleegyezését. A szexuális felvilágosítás kötelező az iskolában, de érthető módon csak meghatározott, akkreditált személyek vagy szervezetek által végezhető.

Végül ezzel a mondattal zárul az állásfoglalás: »Állásfoglalásunk szerint tehát amellett, hogy a gyermekek védelme szempontjából a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb büntetőjogi fellépés egyértelműen és határozottan szükséges, a 2021. évi LXXIX. törvény a fiatalok egy részének mentális egészségét kifejezetten veszélyezteti, melyre ezen állásfoglalással a döntéshozók figyelmét is felhívjuk.«

Összefoglalva: az állásfoglalás kiegyensúlyozatlan és számos tudományosan alá nem támasztott állítást tartalmaz. Egyoldalú nézőpontot képvisel, miszerint »a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, „propagandával”) nem befolyásolható«, és ez a nemzetközi és a hazai szakirodalommal is ellentétben áll. A megcélzott törvénnyel szemben megfogalmazott kritikája nem mondja meg, hogy a törvény melyik paragrafusa veszélyeztet, pontosan kiket veszélyeztet, és miért csak egy részt veszélyeztet, illetve kiket stigmatizál és kitől zár el bármiféle információt.”

Kapcsolódó anyagainkat itt találja.
Ajánljuk még:
Florida után Georgia is a magyarhoz hasonló gyermekvédelmi törvényt hoz
Szülők versus LMBTQ: a magyaréhoz hasonló gyermekvédelmi törvény készül Floridában
Eltitkolták a szülők elől, hogy lányuk fiúnak gondolja magát és öngyilkos akart lenni, per készül
Transz iskolai útmutató: El kell titkolni a szülők elől, hogy fiú alszik a lányoknál
Olyan, hogy transznemű gyermek, nem létezik