„Bármennyire is bíztam benne, sajnos be kell látnom, hogy Márki-Zay Péter képtelen meghaladni azt a közvádlói szerepet, amelyet a magyar közéletben elfoglalt, és valamiféle államférfi benyomását kelteni. Nem csinálok titkot abból, hogy határozottan óhajtom a kormányváltást, de az sem titok, hogy elsősorban hiteles analízissel tartozom a nyilvánosságnak, és hát arra a magatartásra, amelyet Orbán Viktor kihívója ebben a kampányban felmutat, sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy kompetens.
Az ellenzék kommunikációja mögött a koncepcionális tervezés szikrája sem sejlik fel, a miniszterelnök-jelölt pedig jól láthatóan képtelen bizonyos fokú emelkedettséget és valamiféle formátumot tanúsítani, csakis az inspirációi és az impulzusai mozgatják – nem tudom megítélni, hogy nem áll-e mögötte senki, aki hatékonyan segíthetné, vagy csak nem érdeklik az övétől eltérő vélemények, de ez mindegy is: ha nincs mögötte valamennyire rendezett tartalmat meg a minimális szinten észszerű diskurzus mikéntjét beszállítani képes szellemi háttér, akkor ez képezi az alkalmatlanságát, ha meg van, de ő mégsem hallgat a jó szóra, akkor pedig az. Az a jelölt, aki senkitől nem fogad meg tanácsot, és nem képes feladatot magánál alkalmasabb személynek delegálni, nem vezető. Nagyon nem jó jel, hogy a Fidesz politikájától irtózó állampolgárként egyszerre bízom a kormányváltásban, és egyszerre tartok tőle.
Félreértés ne essék: nyilvánvaló nézetkülönbségeimet Márki-Zay Péterrel a neoliberalizmusnak meg a multinacionális részvénytársaságok tevékenységének megítélését illetően rég félreraktam arra való tekintettel, hogy egy belpolitikai kihívás nem kezelhető a globális berendezkedést illető diskurzussal. Világossá kívánom tenni továbbá, hogy nem az a problémám az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével, amit a kormánypárti ellenségmenedzsment a sokórás előadásaiból egyre-másra kiragad, hisz nyilvánvaló, hogy a szándékos félreértés ellen nem lehet védekezni – az én bajom az, hogy abból a közéleti revolverhősből, akit megjelenít, igazán nehéz kinézni, hogy képes lesz országot vezetni. Ennek kapcsán pedig Gyurcsány Ferenc alakja idéződik fel, és pont nem úgy, ahogy a Fidesz médiakampánya sulykolja: én elsősorban nem attól tartok, hogy kormányváltás esetén a DK elnöke lesz a tényleges miniszterelnök, hanem attól, hogy Márki-Zay Péter személyében ugyanaz az impulzuskontroll-zavaros narcizmus és exhibicionizmusban tobzódó közéleti viszketegség tér vissza Magyarország élére, amire Gyurcsány Ferenc uralmának hat éve alatt ráment a harmadik köztársaság.