„A háború sokunkat aggodalommal tölt el. Azt mondják, a kialakult félelem leghatásosabb ellenszere az imádság. Ez persze többet kell, hogy jelentsen imaszövegek elmormolásán. Jézus esetében azt látjuk, hogy az ima leginkább kapcsolatot feltételez azzal, aki felé az irányul. Amikor tehát összekulcsoljuk a kezünket vagy széttárjuk a karjainkat, kapcsolatba lépünk Istennel. Az ő jelenlétének valósága lesz látható az életünkben, ami vigasztaló számunkra, hiszen nem vagyunk többé egymagunk. A félelem is oszlani látszik, a feltétlen szeretet veszi át a helyét. Nem véletlen, hogy Ukrajnában olyan szép lelki ébredés tapasztalható. Keresztények tömegei fordulnak Istenhez, és a legkilátástalanabb helyzetben is őt dicsőítik.
Miközben a hírekből szinte kizárólag a háborús eseményeket halljuk, nem hallunk az Ukrajnában évek óta elkezdődött keresztény ébredésről. Tömegek fordultak Istenhez, és adták át neki az életüket. A mi szeretett és nagynak vélt dicsőítő rendezvényeink létszámban eltörpülnek az ukrajnai testvérekéhez képest. Szent Pál mondata valóságossá válik ilyenkor, miszerint »ahol elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem«.