A háborús retorika nem növeli, hanem csökkenti a háború esélyeit

„Putyin látja, hogy a NATO nem fogja megvédeni Grúziát vagy Ukrajnát, és a Krími-félszigetért sem fognak amerikai vagy francia katonák meghalni. Persze ettől még nem fogunk egy következmények nélküli világban élni, egy hagyományos konfliktus kirobbantása továbbra sem fogja valószínűleg megérni Oroszországnak, ugyanakkor az ideáltipikus béke és háború szélsőséges állapotok közötti szürke átmeneti zóna rengeteg lehetőséget rejt magában.

Az európai közvélemény hónapok óta intenzíven figyeli az ukrajnai helyzetet, és azt latolgatja, hogy mikor indulhat el az orosz beavatkozás az országba. A feszültségek az elmúlt héten érték el talán a tetőpontjukat: szinte óránként kapunk egy értesítést a telefonunkon vagy látunk egy rendkívüli hírt az interneten, amely egy újabb, a háború irányába tett lépésről számol be.

A nyugati média többször konkrét dátumot is megnevezett, legutóbb (az amerikai hírszerzésre, illetve tévesen az ukrán elnökre, Volodimir Zelenszkijre hivatkozva) egyenesen február 16-át jelölte meg, mint azt a napot, amikor az invázió elindulat.

Az invázió ennek ellenére nem indult el egyik előre megadott napon sem, ráadásul szakértők közül sokan (köztük például Dmitrij Trenin a Carnegie Moscow Center igazgatója) úgy érzik, hogy nincs is (és talán nem is volt) kifejezetten nagy esélye az orosz-ukrán háborúnak.

Ez mindenképpen jó hír számunkra és a nemzetközi biztonság számára is, de akkor miért fokozódott fel ennyire a hangulat Nyugaton?”

Nyitókép: MTI/AP/Efrem Lukackij