„– Nézd, Maxiferi, ez igazán nem volt elegáns, hogy előbb tartottál évértékelőt, mint én. Elvégre én vagyok a közös miniszterelnök-jelölt, tehát én vagyok az első ember, vagyis én értékelek először.
– Nézd, Miniferi, te azt se tudtad, mikor fogsz értékelni. Örülj, hogy magamra vállaltam ezt a nehéz feladatot. Még ismerkedned kell az érzéssel, mert később is gyakorta megesik majd, hogy a fontosabb kérdéseket magamra vállalom.
– Arról volt szó, hogy az előválasztás eredményét elfogadja minden résztvevő.
– Érdekes, hogy ezt hozod fel, amikor az első fordulóban te lettél a harmadik, de nem nagyon fogadtad el, ha jól emlékszem. De most már spongyát rá, én nem haragszom, csak láttam, hogy a számokkal meggyűlik a bajod…
– Te beszélsz, aki összekeverted a legnagyobb kétjegyű prímszámot a legkisebbel?
– Figyelj, Miniferi, nem véletlenül te vagy a mini, ez is olyan matematikai dolog. Emlékezz csak vissza, azt se tudtad kinyögni, hogy a saját népszavazásunkon hány napról hány napra szeretnénk emelni az álláskeresési járadék folyósítását.
– Nem nekem kell a számokat fejben tartani, külön fizetek erre két alkalmazottat.”