Nem kulturális területen dolgozó, hanem kulturális területtel foglalkozó ember vagyok. Interjú.
„Mi látott utoljára színházban?
Tegnap a Radnótiban a 10-et.
Papírforma. Ráadásul a CEU egyébként kihalt épületében beszélgetünk – minden ellenzéki klisé adott.
De idén már ez volt a harmadik előadás, ami láttam, voltam a Fonóban, sőt – ezt alig merem mondani, mert istenkísértésnek tűnik, de – a Nemzetiben is.
Miért lenne istenkísértés? Az ön köreiben ez kínosnak számít?
Nem, egyáltalán nem. Csak szinte gegnek hangzik, hogy háromból egy a Nemzeti Színház előadása volt. Nézegettük a színházi kínálatot, hova is menjünk, és megakadt a szemünk egy Vidnyánszky-rendezésen – Csehov egyfelvonásos művek – és megnéztük. Láttam már ott korábban is előadást, de most, ebben a háborús időszakban furcsa, hogy ilyenre...
Ilyenre vetemedett?
Igen.
És tetszett?
Igen. Trill Zsolt jutalomjátéka. De tulajdonképpen mindenkinek az, jól áll Vidnyánszkynak ez a Csehovra jellemző lebegtetett mélység.
Egy kulturális területen dolgozó embernek sok mindent kell nézni.
Nem kulturális területen dolgozó, hanem kulturális területtel foglalkozó ember vagyok. Nem dolgozom államigazgatásban, nem vagyok benne színházi vagy múzeumi ügyekben, hanem egy kiebrudalt egyetem Budapesten maradt kiadójának a munkatársa vagyok, ennyiben persze kulturális területen dolgozom.”
Egy évtizeden át volt a miskolci közönség kedvence, egy ideje pedig már a fővárosi nézők is láthatják, hányféle szerepben képes tökéletesen helytállni. A Thália Színházban immár második szezonját kezdő Czakó Julianna színművésszel azért is jó beszélgetni, mert az össznépi panaszkodás gyakorlása helyett nyíltan vállalja a boldogságát.
Filozófusok fektették le egy új irány alapelveit.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Másfél órán át kérdezhették a színészlegendát.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Schiffer szerint egy „Mad Max”, ami az elmúlt három és fél évben zajlik Európában.
Korábban két legendás összecsapása már volt az ökölvívóknak.
