Dugjon mindenki mindenkivel, ha mindannyian akarják!

„DUGJON MINDENKI MINDENKIVEL, HA MINDANNYIAN AKARJÁK

A Völner-ügy különösen abszurd leágazása, hogy a jelek szerint amolyan zsebcorleoneként feltűnő végrehajtó-főnök sokféle vasat tartott a tűzben, többek között kompromittáló felvétele is volt »egy közszereplőről«. E közszereplő neve immár közszájon forog, de én most nem fogom leírni. Az ügyészség által lefoglalt adathordozó tartalma a hatóságok szerint:

»Egy férfi egy nővel szexuális aktust folytat egy ágyon, egy tükrös-tolóajtós szekrény mellett. Ezt az aktust egy másik személy fényképezi, ő is látszik a felvételen. Mindannyian meztelenek«

Nomármost. Ha mindhárom szereplő felnőtt és szabad akaratából vesz részt az aktusban, akkor nekünk ehhez az égvilágon semmi közünk, és a hókamókát illetően semmilyen kifogásunk sem lehet. Nincs bűncselekmény, és nem is ők tolták az arcunkba, hanem valaki ugyanúgy faszparaszt módon visszaélt a bizalommal, mint szerencsétlen Gréczy Zsoltnál tette a nője. A DK politikusa is áldozat volt, mélyen igazságtalanul kezelve, és egyelőre e »közszereplő« is annak tűnik. De mondok egy erőset: ha Borkai jachtjára a lányok önszántukból mentek, és láthatóan Wittinghoff Tamás szexmasszőze sem állt kényszer hatása alatt, akkor nekik is elsősorban a családjuk felé volt elszámolnivalójuk, illetve a prostitúció kérdésköréről kell vitázzunk (tegyük is, fontos téma!). Igen, képmutató politikus, aki a családi életét hazudja idillivé – de abban az országban, ahol a házasságok fele válással végződik, hadd ne kezeljük már ezt ugyanúgy, mint amikor valaki milliókat vesz át a minisztériuma előtt, vagy százmillióval számláz túl közpénzes munkákat.

Ez ugyanis egy csúszós lejtő. Magam azt is rühellem, amikor egyes politikai oldalak a számukra antipatikus közszereplőkről direkt rosszul sikerült fotókat raknak ki, megerősítendő, hogy az illető nyilván egy rossz ember is, hisz lám, rossz ránézni. De ennek a sokadik hatványa, ha olyan ábrázolást állítunk elő vagy szerzünk meg illegálisan, amely önmagában alkalmas az illető nyilvános jelenlétének ellehetetlenítésére. Nagyon-nagyon nincs rendben, ha a szereplő érdemi önhibája nélkül, pusztán csak a részvétele elég ehhez. Mert tegyük fel, hogy valaki nem csalja meg a feleségét, ámde gasztroenterológushoz kell menjen, és egy ilyen, roppant intim vizsgálatról készül egy rejtett videó. Vagy megszerzik a zárójelentést a kellemetlen bőrbetegsége részletes leírásáról. Vagy egy tengerparti nyaraláson összeeszik mindenféle szokatlan herkentyűt, és a pálmafának támaszkodva elhányja magát, amit levideóz egy élelmes honfitársa. Egy képviselőnő nőgyászhoz megy, vagy gyantáztat a kozmetikusnál… vagy, mondom, mint a felnőtt emberek boldogabb többsége, nemi életet él.

Elképesztően csúszós lejtő ez, mivel mindenkinek akad olyan pillanat a hétköznapjaiban, amit nem mutatna meg a nyilvánosságnak. Ha elfogadjuk, hogy nem valami bűnt, hanem az egyszerű emberi funkciókat »leplező« anyagokat is relevánsnak tekintjük a nyilvánosan folytatott viták során, akkor az észt és az elveket dobjuk sutba az ostobán röfögő otrombaság kedvéért. Nagyon nem oké, hogy elindult ez a licit. Úgyhogy kedves »közszereplő«, nekem semmi bajom ezzel, ha konszenzuális nemi életet élt. Sok ráhatásom nem tud lenni erre, de azt szeretném, hogy Magyarország olyan hely legyen, ahol legalább dugni nyugodtan lehet.”