Mikor beszélhetünk szocialista egészségügyről, és tulajdonképpen mit is értünk alatta?

„Sokkal több a közös pont Kelet és Nyugat között, mint gondolnánk, különösen ha kilépünk a hagyományos szovjet-amerikai tengelyből és a világ többi részét is számba vesszük. A nyugati jóléti társadalmak és a kelet-európai országok egészségügyi rendszerének alapelvei között sok a hasonlóság, bár nyugaton talán nem annyira integráltak kifejezett politikai célokba, mint keleten.

A legsarkosabb ellenpontot természetesen az USA jelentette, ott a második világháború után elég látványos kampányokat folytattak a szocialistának tartott vagy annak tűnő egészségügyi berendezkedések ellen, természetesen ebbe a kategóriába beletartozott sok, nyugat-európai jóléti kezdeményezés is. Nekem személyes kedvencem Ronald Reagan kislemeze (még egész fiatal színészkorából), amin a társadalmi betegbiztosítás és -ellátás (socialized medicine) ellen szólal fel. A fő érvei a szabad orvosválasztás, a minőség versenyen keresztüli biztosítása és az orvosok autonómiájának megőrzése voltak. Leginkább a meglehetősen konzervatív és befolyásos orvosi kamara gyakorolt nyomást a politikai döntéshozásra.

E mögött az áll, hogy míg a szocialista kontextusban az egészség társadalmi kérdés (legalábbis elvi szinten), az amerikaiak számára az egyén felelőssége.

Viszont ezen túl az is nagyon fontos, hogy az USA-nak óriási volt a befolyása a világegészségügyre, pl. egészségügyi és eradikációs kampányok formájában a Rockefeller Alapítvánnyal, a WHO-ra tett nyomásgyakorlásával, összességében a fejlődésről alkotott elképzelésekkel és természetesen a gazdasági lehetőségek felpörgetésével (pl. amerikai gyógyszercégeknek vagy DDT-t előállító gyáraknak).

Az egészségügy- és orvostörténet eddig legalábbis elég Nyugat-orientált volt, bár a gyarmati és posztkoloniális történetírás sokat tett a narratívák árnyalásáért és megváltoztatásáért. Ezek azonban leginkább a gyarmatok és nyugati hatalmak viszonyrendszereiben mozogtak. Másrészt a hidegháború tematikájában a történetírást nagyon sokáig (és részben még mindig) hidegháborús sztereotípiák határozták meg, és ami a rövidebb vagy hosszabb életű szocialista rendszerekben történt, az nem lett része még kérdés szintjén sem a történetvonalnak. Így leginkább USA-központú munkák kerültek napvilágra, filantropikus társaságokra és nemzetközi intézményekre fókuszálva. Kimaradt a világ harmada.

Ez viszont nem csak a kötött mellényes, könyveik között csendesen matató bölcsészek számára fontos probléma.

Ahhoz, hogy a jelenlegi problémákra megoldást tudjunk találni, meg kell értenünk, hogyan érkeztünk el hozzájuk, milyen hosszabb távú folyamatok játszanak ebben szerepet, hol vannak az egyes kihívások forrásai. Tehát a történeti szemlélet elengedhetetlen.”

Fotó: MTI/Varga György