Hodász atyának is fontos volna, hogy ezt a kérdést a lehető legkomolyabban újragondolja

„Hodász András atya a Papifrankóban arról beszélt – és ezt kéjes örömmel reptették meg a kormányellenes orgánumok –, hogy felesleges, sőt, talán egyenesen röhejes a meleglobbi miatt népszavazást tartani, ezzel riogatni, mert az is lehet, hogy ilyen nincs is, ha meg mégis, akkor sem itt mifelénk…

Ezután arról beszélt, és ennek egy részével – négy gyermeket nevelve – egyet is értek, hogy van viszont más baj, a gyerekek leterheltek, önbizalomhiányosak, depressziósak, mert nincs szabadidejük (azért itt közbeszúrnám, hogy sokszor azért, mert a gépeik emésztik fel azt) és nincsenek eléggé támogatva, elég jól szeretve. Hodász atya elmondja, hagy a mai fiatalok mentális állapota siralmas, sokan vagdossák magukat, drogoznak. Sok szomorú igazság van ebben is.

A látlelet tehát jórészt igaz. DE semmiképp sem következik belőle, hogy a gender-ideológián alapuló, a biológiai nemet elvető és azt tetszőlegesen váltogathatónak beállító LMBTQ propaganda – melynek létét, ha rákapcsol az RTL Klub-ra vagy olvas magazinokat, szerintem az atya sem vitathatja el komolyan – nem rejt veszélyt.

Az én következtetésem épp az ellenkező: azok a kamaszok, akik az életkori sajátosságukból kifolyólag is keresik önmagukat, bizonytalan az identitásuk, ráadásul ma a pandémia és sok más ok miatt is mentálisan kritikus állapotban vannak, éppen hogy ki vannak szolgáltatva a szexuális identitásuk érzékeny terepén minden befolyásnak!

Egy füves cigarettától elbódult, depressziós kamasz lány simán kerülhet olyan helyzetbe, hogy »poénból« kipróbálja, milyen mondjuk, a viszonzatlan szerelme helyett egy berúgott barátnővel csókot váltani. Mert ezt látja mindenhol, mert ez lehetséges, egy kicsit a szülei elleni lázadás is, egy kicsit vagányság is a többiek előtt.

Lehet, hogy a példában említett lány nem lesz leszbikus, de ezek az élmények mélyen bevésődnek a lelkébe, és könnyen lehet, hogy egy életre tönkrevágják az életét, hendikepes párkapcsolathoz, zavart személyiséghez vezetve. Szerintem Hodász atyának is fontos volna, hogy ezt a kérdést politikai szimpátiától függetlenül, higgadtan és a lehető legkomolyabban újragondolja, mert a gyerekek szeretetéhez, a lelki-szellemi megvédésük az ártó befolyásoktól ugyanúgy hozzátartozik, mint a bíztató szavak, szeretetteljes gesztusok.

Végülis, a nevelés maga is ilyen, tilalomfák és határok kijelölése, azon belül pedig a szabadság, önismeret megadása. Isten is hasonlóan terelget bennünket, nagyra nőtt, csetlő-botló gyermekeit.”

Nyitókép: MTI/Komka Péter