„Fekete-Győr András bukott pártelnököt és miniszterelnök jelöltet, a határon túli magyar szervezetek helyett a román és szlovák »hiperprogresszív« pártok támogatására felszólító Gyurcsány-tanítványt újból feltűnési viszketegség gyötri. A magát néptribuni szerepbe vizionáló, nagyokat mondó olimpia-szabotőr saját politikai közösségétől kapott méretes sallert szeptemberben. Az ellenzéki miniszterelnök jelöltek közül ő szerepelt leggyengébben az előválasztáson, mindössze 3,39 százaléknyian szavaztak rá.
Még a bőrdzsekis parizer-huszár Jakab Péterre is négyszer többen szavaztak, ami sokat elárul a momemtumos pártkatona alkalmasságáról és hitelességéről.
Úgy tűnik mostanra heverte ki a megrendítő KO-t és újból vágyik a figyelemre, amiből érthetően nem sok része volt az elmúlt időben.
De a volt főjelöltet nem olyan fából faragták, hogy korrigálja álláspontját, úgy tűník, hogy az a keményfejű fajta, aki fut még egy-két kört, és ahogy mondani szokták »házhoz megy a pofonért«. Sikerült is egy oltári nagy baromságot kiírnia a fészbukjára és két lábbal beleszállnia a kormány külpolitikájába. »Orbánék háborút akarnak kirobbantani a szomszédban?« teszi fel az igencsak lájkvadász stílusban megfogalmazott költői kérdését, és ahogy a műfajhoz illik, rögtön meg is adja rá a választ. Szerinte a magyar kormány Nyugat-Balkán politikája a térség stabilitását és egyben Magyarország biztonságát is veszélyezteti.
El sem tudja képzelni, hogy Magyarország a térség európai integrációjában és stabilitásában érdekelt és azt sem tudja megérteni, hogy egy országnak lehetnek saját regionális érdekei és ennek megfelelő szuverén külpolitikát folytathat. Azt sem érti és érzi, hogy a nemzetközi kapcsolatok művelése végső soron alku- és szövetségkötések sorozata, ahol mindenki igyekszik saját befolyását és tárgyalási pozícióját erősíteni, majd pedig a nemzeti érdeknek megfelelő kompromisszumot elérni. A »világpolgár«, mint a stréber kisdiák, ebben a kérdésben is, akárcsak a magyar-orosz és magyar-kínai kapcsolatok bírálatának esetében felmondja a brüsszeli leckét és elhiszi, hogy »aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére«.
Brüsszelben, Párizsban is mindig lehet rá számítani: simán elárulja a magyar ügyet és ha kell külföldi olimpiai helyszínt hoz helyzetbe.
Ami a magyar érdeket illeti a Nyugat-Balkánon, mi mindvégig kiállunk a térség európai integrációja mellett. Ami most van az EU-ban, az nem integrációs politika, hanem valami, amivel az integrációs politikát helyettesíteni próbálják. Szerbia uniós csatlakozásának folyamata egyébként több mint egy évtizede húzódik, az ország még 2009 decemberében nyújtotta be kérelmét. Magyarország Szerbia egyik legfontosabb támogatója a csatlakozási folyamatban – Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrégiben például úgy fogalmazott: »Ha rajtunk múlna, Szerbia már tegnap az Európai Unió tagjává vált volna«