Fordulópont előtt az ellenzéki királydráma: a DK kitárta ölelő karjait.
Az ellenzéki előválasztást követően némiképp elcsendesedtek a kormányt váltani szándékozó erők. Belső értesülések szerint az energiákat a közös hang megtalálása kötötte le, a közös logó, program és harci kommunikáció összelegózása. Kevésbé megengedő feltételezések szerint ugyanakkor legalább annyira meglepte az ellenzék fekete öves stratégáit, hogy Márki-Zay Péter lett a befutó, mint ahogy azt a kormánypártról híresztelték.
A hosszú nyúlt ̶t̶é̶l̶i̶ ̶s̶z̶e̶n̶d̶e̶r̶g̶é̶s̶ taktikai értekezlet után az első médiaszereplések azonban még az összecsiszoltság hiányát láttatták, és akkor enyhén fogalmaztunk. Márki-Zay Péter egyre súlyosabb nyilatkozatai
mintsem egy megfontolt, kiérlelt, államférfiúi szerepre készülő politikus gondolatait.
Hosszan lehetne cáfolni a sarkos kijelentéseket, például az egészségügy magánosítására vonatkozót, amely minden jóérzésű választópolgárban az örökbecsű és méltatlanul fiatalon megbukott Horváth Ágnes sziluettjét idézik fel. Ám maradjunk Márki-Zay két kedvelt toposzánál, amik mindennél jobban sugározzák az ellenzéki kommunikáció következetlenségét és a Jobbiktól DK-ig ívelő népfront átgondolatlanságát.
Egyrészt Márki-Zay előszeretettel operál olyan ad personam érveléssel, ami a legízléstelenebb kommentmocsarakban tenyészik Facebook-szerte. Ide tartozik az ereszcsatornával pózolás, a meleg témára való teljesen kontraproduktív ráfeszülés, belerángatva a miniszterelnök fiát is, illetve a politikai bulvár dögkútjából felhozott grazozás. Az indulatkorbácsoláson túl nehéz e megnyilvánulások mögött rációt fellelni, hacsak nem az Orbán-fóbia zsigeri megerősítése a cél. Ám az még a kezdő politológuspalánták számára is egyértelmű, hogy
Másfelől egyre többször bukkan fel egy hatalomtechnikai elem is Márki-Zay kommunikációjában, ez pedig a hetedik frakció megalapításának ötlete. Amikor az előválasztás zajlott, több alkalommal értekeztem arról, hogy bárki is lesz az ellenzék felkent vezére, Gyurcsány Ferenc közreműködése, jóváhagyása, támogatása nélkül nincs reális lehetősége ténylegesen betölteni a vezetői funkciót. Főleg abban az esetben nem, ha olyan jelölt nyer, aki mögött nincs pártámogatottság. Sokak szemében ez tehette szimpatikussá Márki-Zayt, a vélelmezett harmadikutasság, a rossz ballib hagyományoktól való mentesség, azonban a realitás mindig beárazza az ideákat. A DK vidéki kiépítettsége, szervezettsége, médiája nélkül ugyanis nincs hatékony ellenzéki összefogás.
Úgy tűnik, ezt kezdi Márki-Zay Péter is lassan felismerni, ezért kerül elő időről időre a hetedik frakció megkésett mesterterve. Hiszen a Parlamentben mégiscsak képviselők munkáját kell majd irányítani, és a hódmezővásárhelyi polgármester által összehívott nagyszerű szakértői csapat is csak háttérmunkára képes, azonban operatív politikai tevékenységet nem tud folytatni.
Ráadásul a belviszonyok is zimankósak arrafelé, előbb Jakab hülyézte le a közös miniszterelnök-jelöltet, majd Gyurcsány Ferenc biztosította végtelenül cinikus támogatásáról a „Kapitányt”.
Innentől a történet háromesélyes. Márki-Zay Péter vagy belesimul a gyucsányizmusba, vagy önálló karakterré erősödik, ez esetben pedig politikailag is izolálódik. Harmadik lehetőség az elegáns vezércsere. Egy biztos, három hónappal a választások előtt mindhárom forgatókönyv érzékeny szavazatvesztést eredményezhet, a drámai fordulatokhoz pedig már kissé későre jár.