Harminc éve szűnt meg „a Gonosz Birodalma”

„Kevés olyan történelmi fordulat van a világtörténelemben, melyet nem csak valamely dátumhoz, de még órához és perchez is tudunk kötni. Éppen harminc éve, 1991. december 25-én, moszkvai idő szerint 19 óra 01 perckor Mihail Gorbacsov, akit a történelem folyamán utoljára neveztek ki szovjet pártfőtitkárnak 1985-ben, fontos tévébeszédet tartott. Gorbacsov ekkor még a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének elnökeként ült le a televíziós stúdió kamerái elé. (Ahogy a Szovjetunió utolsó, úgy első percét is viszonylagos pontossággal meg tudjuk becsülni: 1917. március 27-én délután 3 óra 20 perckor indult el Zürichből Szentpétervárra a Lenint és csoportját szállító vonat – a szerk.)

»A kialakult helyzet és a Független Köztársaságok Közösségének megalakulása miatt lemondok a szövetségi elnöki posztról. E lépésemet elvi okokból teszem« – jelentette be Gorbacsov, aki beszédében elismerte: a részleges reformkísérletek kudarcot vallottak, az ország elvesztette a távlatot, nyilvánvaló lett, hogy gyökeres változások kellenek. »Mindannyiuknak a legjobbakat kívánom« – ezekkel a szavakkal ért véget a Szovjetunió hét évtizedes története.

Húsz perccel később a Kremlben levonták a Szovjetunió vörös zászlaját, helyébe az orosz trikolort húzták fel. A következő napon, december 26-án megtartották a szovjet parlament utolsó ülését: a testület feloszlatta önmagát és 1991. december 31-i dátummal kimondta a Szovjetunió megszűnését.

Valószínűleg ez volt a világtörténelem legszebb karácsonyi ajándéka: egy olyan államalakulat szűnt meg, melyben először jutottak hatalomra a kommunizmus és a szocializmus zavaros, több mint százmillió ember halálát követelő eszmerendszerének hívei.

A permanens puccs

A törvénytelenség mindenképpen az a szó, amely a Szovjetunió teljes fennállását fémjelzi: kihasználva a II. Miklós orosz cár 1917 márciusában történt lemondása után keletkezett, hatalmas, betöltetlen hatalmi vákuumot és a bolsevizált, anarchiába süllyedt, egy háborús veszteség felé sodródó hadsereg tehetetlenségét, Vlagyimirt Iljics Uljanov és kis számú, ám szélsőséges csoportja puccsal vette át a hatalmat 1917 őszén.

A sajátmagát „Leninnek” neveztető, Oroszországba a német állam ügynökeként Zürichből, egy lepecsételt vasúti kocsin érkező Uljanov annak az Ideiglenes Kormánynak a hatalmát döntötte meg 1917. november 7-én, melynek mandátuma arról szólt, hogy a cár lemondása után a parlamenti választásokig, illetve a választások után megalakuló kormány felállásig vezesse az országot.

Annak ellenére, hogy a bolsevikok alulmaradtak az 1917. novemberi választásokon, hatalmi pozícióikat éppúgy megtartották, mint az 1918. január 18-i, összetételében a választási arányoknak megfelelően még polgári többséget mutató alkotmányozó gyűlés után.

A gyűlés csak néhány órán át tartott, a testület munkáját ugyanis lehetetlenné tették az oda vezényelt, részeg matrózok. Legitim, parlamentáris államformát jelentő népképviselet legközelebb 1992-ben ült össze Oroszországban.

Az újabb puccs, az alkotmányozó gyűlés szétzavarása után tehát Leninék szűk csoportja gyakorolta a hatalmat. Terrorisztikus rémuralmukat az állig felfegyverzett, brutális tömeggyilkosságokat és tisztogatásokat végrehajtó Cseka szervezetének támogatásával gyakorolták.”

Nyitókép: MTI/EPA/Jens Kalaene