Tíz érv amellett, hogy legyünk óvatosak a hazai euróbevezetéssel

„Közgazdaságilag más volt európártinak lenni 2005-ben, és más annak lenni 2021-ben. Hazai oldalon az euróbevezetés a 2000-es évek gazdaságpolitikája, majd a 2008-as válság következményei miatt nem volt realitás, euróövezeti oldalon pedig a 2021-ben látható közgazdasági kilátások érdemben eltérő képet mutatnak, mint amit 2005-ben láthattunk.

A 2004-es hazai EU-csatlakozást követő mámor után az integráció következő lépcsőfokát, az euró bevezetését is természetszerűen elérendő célnak gondolhattuk az évtized közepén. A 2000-es évek hazai költségvetési instabilitása, a maastrichti kritériumokat jelentősen meghaladó költségvetési hiányok (2002–2006 során minden évben GDP-arányosan 6 százalék felett volt a hiány a kritérium szerinti 3 százalék alatti hiány helyett), a devizahitelezés magyar monetáris politikát beszorító hatása (a devizahitel-állomány nagysága miatt a jegybanki lazítás a törlesztőrészletek emelkedése miatt nem élénkítő, hanem gazdaságfékező hatású volt) és az emiatt magasan ragadt inflációs ráta ellehetetlenítették a közös fizetőeszköz bevezetését.

A 2008-as globális pénzügyi válság hazai lefutása, az államcsőd elkerülése érdekében felvett EU–IMF-hitel, a drasztikusan megugró államadósság-ráta miatt Magyarország tartósan eltávolodott az euró bevezetésétől. A válság hazánkat többszörösen sújtotta, elhúzódó válságkezelés indult, amely során a legsúlyosabb makrogazdasági problémákat hatékonyan lehetett célzott, a válságjelenség megoldására fókuszáló eszközökkel kezelni, amihez szükség volt az önálló monetáris politikára (például: kkv-hitelezés helyreállítása, önfinanszírozás).”

Fotó: DANIEL KARMANN / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP