„Egyenes beszéd, Kende Péterrel. Most a köztársasági elnök jelöléséről. Kende Péterben él valamennyi optimizmus: volt már olyan, hogy valaki mégis felnőtt a feladatához. Volt, és talán lehet is. Csakhogy az igazi kérdés aktuálisan az, növeli-e ez a jelölés a politikai intézményrendszerbe vetett közbizalmat, az emberek hisznek-e abban, hogy a nemzet egysége erősebb lesz az elnök megválasztásával, bíznak-e abban, hogy az új elnök a törvények aláírásában, a kegyelemadásban vagy mindjárt az elején a kormányalakításra való felkérésben majd elfogulatlanul cselekszik?
És nem, nem arról van szó, hogy a jelölt nő vagy férfi. Az aggályokat ezzel elhárítani meglehetősen ócska duma. Isten bizony, nekem Kövér jelölése sem tetszett volna. Akkor most Novák Katalin logikája szerint egyszerre nő- és férfiellenes is vagyok? Hát ki kellene nekem elnöknek? Tudom, az én hibám, nem lehet nekem eleget tenni, de valahogy még a hímnős élőlények, pl. egy csiga vagy giliszta sem tűnik igazán megfelelőnek.”
Nyitókép: Képernyőfotó (ATV)