Baloldalon ugyanakkor van egy ilyen szokás, Heller tagadása beilleszthető egy mintázatba. Christopher Hill angol marxista történész, aki egykoron még a kommunista pártnak is tagja volt, egyszer volt képest azt nyilatkozni a BBC-n, hogy nem volt ukrán éhinség, holodomor, és aki ilyet állít, az csak az imperialista nyugatiak kreált „bizonyítékainak” dől be.
Ez már csak azért is érdekes, mert az EP baloldali képviselőcsoportjai épp eme öngyűlölő szemlélet hívei, amely saját magára tekint gonosz imperialistaként, s a kortárs politikai korrektség részint ennek az öngyűlöletnek köszönhető.
S ha már kommunizmus: emlékszünk még Heller Ágnes Magyar Hírlapban 2011-ben közzétett bocsánatkérő levelére, melyben elítéli egykori barátait, megbocsátást kér a párttól, felajánlja, hogy kritikát ír saját művéről, és persze részt vesz a pártbéli ideológiai vitákban, mivel anélkül nem lehet „jó marxista filozófus”? Heller először azt állította, hogy a levelet a férje írta, és csak az utolsó bekezdést írta ő, majd azt, hogy az egészet a férje írta. Hellert egyébként 1949-ben kitették a pártból, de később visszavették, és Lukács György vezetése alatt dolgozott. Majd 1958-ban újra kitették.
Végül ajánljuk Heller 1970-es, Családforma és kommunizmus című esszéjét is (Vajda Mihállyal közösen). Ebben leírja azt a mondatot, hogy: „A polgári család autoritariánus jellegű, nem közösség.” Majd a kommunák létrehozását javasolja, mint kommunista családforma, mivel ez „demokratikus”, és a gyereknek, mivel minden felnőtt tag neveli, „már születésétől fogva nincsenek fix vonzalmi preferenciái”.
Az EP Heller-szobrának formavilága jól mutatja, milyen társadalommérnök is volt Heller Ágnes. Szimbolikus, hogy az EP-ben szobrot kapott, ez még egyértelműbben mutatja a testület ideológiai preferenciáit.