Heller Ágnes, a marxista 2006-tagadó és EP-s szobra

Szobrot kapott az Európai Parlamentben a 2019 nyarán elhunyt Heller Ágnes magyar filozófus, a hazai baloldali gondolkodás fontos személyisége. A szobrot, mely az Új Köztársaságért Alapítvány adománya, Dobrev Klára és a DK EP-képviselői adták át David Sassolinak, az Európai Parlament elnökének.

„Heller Ágnes szobra számára méltóbb helyet nem is tudnék elképzelni, mint az Európai Parlamentet itt, Európa szívében” – írt Dobrev a Facebookon.

Szokás mondani, hogy ízlések és pofonok, az ízlés az ízlés dolga, vagy hogy, elnézést a szóismétlésért, de ez a szobor: ronda (ajánlom a Kontra igen találó jellemzését). Mondjuk az Európai Parlament épületegyüttese sem épp olyan esztétikai alkotás, amin sokáig legelteti az ember a szemét, szóval a forma találkozott a formával. Ha pedig a formának ki kell fejeznie a tartalmat, a dolog akkor is találó. 

A performanszról, azaz a szoborátadásról is érdemes beszélni. Azért mégiscsak abszurd, vagy inkább pofátlan, hogy a kommunizmus támaszaként szolgáló Apró-család ivadéka mer európázni. Ő és elvtársai 1990-ig hallani sem akartak Nyugat-Európáról! Hogy változnak a dolgok, annak bizonyára oka lehet, hogy a kommunizmus 2.1-es változatai egyre népszerűbbek tőlünk Nyugatra, eme eszmevilág jelenlegi egyik sűrűsödési pontja pedig az Európai Parlament épülete maga, amiben a balos többségű testület ülésezik. Mire leszakadtunk Moszkváról, az ottani eszmeiség nem veszett el, csak átalakult kicsit, és ahogy fejünket 180 fokkal elfordítottuk, deja vu-érzésünk támadt: mintha ilyet már láttunk-tapasztaltuk volna. 

Úgy látszik, az Európai Parlamentben nem tudnak Heller Ágnes fakenews-álláspontjáról a 2006-os Gyurcsány-féle rendőrtámadásokkal kapcsolatban: a filozófus 2011-ben arról beszélt angolul Brüsszelben, hogy senkit nem lőttek meg, és senkit nem kínoztak meg, és ez csak képzeletszülemény. Ezt lényegében nyugodtan nevezhetjük Heller-féle hazugságnak. De az EP-t, főleg ma, balos többség idején, nyilván nem izgatja 2006, amit Orbán-gyűlöletükben inkább elhallgatnak, és igyekeznek pontosan annyira nem emlékezni az egész eseménysorozatra, amennyire Heller igyekezett nem emlékezni arra, hogy a könnygáz- és gumilövedékek milyen sebeket okoztak, és hogy igenis kínoztak meg embereket. 

Baloldalon ugyanakkor van egy ilyen szokás, Heller tagadása beilleszthető egy mintázatba. Christopher Hill angol marxista történész, aki egykoron még a kommunista pártnak is tagja volt, egyszer volt képest azt nyilatkozni a BBC-n, hogy nem volt ukrán éhinség, holodomor, és aki ilyet állít, az csak az imperialista nyugatiak kreált „bizonyítékainak” dől be.

Ez már csak azért is érdekes, mert az EP baloldali képviselőcsoportjai épp eme öngyűlölő szemlélet hívei, amely saját magára tekint gonosz imperialistaként, s a kortárs politikai korrektség részint ennek az öngyűlöletnek köszönhető.

S ha már kommunizmus: emlékszünk még Heller Ágnes Magyar Hírlapban 2011-ben közzétett bocsánatkérő levelére, melyben elítéli egykori barátait, megbocsátást kér a párttól, felajánlja, hogy kritikát ír saját művéről, és persze részt vesz a pártbéli ideológiai vitákban, mivel anélkül nem lehet „jó marxista filozófus”? Heller először azt állította, hogy a levelet a férje írta, és csak az utolsó bekezdést írta ő, majd azt, hogy az egészet a férje írta. Hellert egyébként 1949-ben kitették a pártból, de később visszavették, és Lukács György vezetése alatt dolgozott. Majd 1958-ban újra kitették. 

Végül ajánljuk Heller 1970-es, Családforma és kommunizmus című esszéjét is (Vajda Mihállyal közösen). Ebben leírja azt a mondatot, hogy: „A polgári család autoritariánus jellegű, nem közösség.” Majd a kommunák létrehozását javasolja, mint kommunista családforma, mivel ez „demokratikus”, és a gyereknek, mivel minden felnőtt tag neveli, „már születésétől fogva nincsenek fix vonzalmi preferenciái”. 

Az EP Heller-szobrának formavilága jól mutatja, milyen társadalommérnök is volt Heller Ágnes. Szimbolikus, hogy az EP-ben szobrot kapott, ez még egyértelműbben mutatja a testület ideológiai preferenciáit.

Nyitókép forrása: neokohn.hu