A performanszról, azaz a szoborátadásról is érdemes beszélni. Azért mégiscsak abszurd, vagy inkább pofátlan, hogy a kommunizmus támaszaként szolgáló Apró-család ivadéka mer európázni. Ő és elvtársai 1990-ig hallani sem akartak Nyugat-Európáról! Hogy változnak a dolgok, annak bizonyára oka lehet, hogy a kommunizmus 2.1-es változatai egyre népszerűbbek tőlünk Nyugatra, eme eszmevilág jelenlegi egyik sűrűsödési pontja pedig az Európai Parlament épülete maga, amiben a balos többségű testület ülésezik. Mire leszakadtunk Moszkváról, az ottani eszmeiség nem veszett el, csak átalakult kicsit, és ahogy fejünket 180 fokkal elfordítottuk, deja vu-érzésünk támadt: mintha ilyet már láttunk-tapasztaltuk volna.
Úgy látszik, az Európai Parlamentben nem tudnak Heller Ágnes fakenews-álláspontjáról a 2006-os Gyurcsány-féle rendőrtámadásokkal kapcsolatban: a filozófus 2011-ben arról beszélt angolul Brüsszelben, hogy senkit nem lőttek meg, és senkit nem kínoztak meg, és ez csak képzeletszülemény. Ezt lényegében nyugodtan nevezhetjük Heller-féle hazugságnak. De az EP-t, főleg ma, balos többség idején, nyilván nem izgatja 2006, amit Orbán-gyűlöletükben inkább elhallgatnak, és igyekeznek pontosan annyira nem emlékezni az egész eseménysorozatra, amennyire Heller igyekezett nem emlékezni arra, hogy a könnygáz- és gumilövedékek milyen sebeket okoztak, és hogy igenis kínoztak meg embereket.
Baloldalon ugyanakkor van egy ilyen szokás, Heller tagadása beilleszthető egy mintázatba. Christopher Hill angol marxista történész, aki egykoron még a kommunista pártnak is tagja volt, egyszer volt képest azt nyilatkozni a BBC-n, hogy nem volt ukrán éhinség, holodomor, és aki ilyet állít, az csak az imperialista nyugatiak kreált „bizonyítékainak” dől be.