Semjén Zsoltnak üzenem: Nincsen fájdalmasabb dolog a vágyak elfojtásánál!

„SEMJÉN ZSOLTNAK ÜZENEM: Nincsen fájdalmasabb dolog a vágyak elfojtásánál! --- Verselemzés szabadon egy nem éppen NER kompatibilis teológusnő tollából

„Jézus, értem vérző Arcod

Rúzsként kenem szét arcomon,

Dicsőséged dicsőségem részeként

Önmagamra aggatom.

Igent mondhatok-e Rád

Míg magamra nem mondok nemet?

A talánok közt így tördelem

Én skizofrén életemet.

(Semjén Zsolt: Egyenes úton. Barankovics Alapítvány, Budapest, 2008)”

Azt hiszem ezt az elemzést nem írnám meg, ha Semjén Zsolt nem miniszterelnök-helyettes lenne Magyarországon. De mivel az, hát nem bírok ellenállni a kísértésnek. Ez van. Sajnos Semjén lelki magasságaival ellentétben én nem vágyom arra, hogy megtagadjam magam és hogy erővel leküzdjem azt a bizsergető vágyamat, hogy egy jó adag fricskát borítsak az igazhitű kereszténydemokrata NER-teológusok ezen ritka díszpéldányára.

A vers rögtön az elején egy szürreális képpel indul, amelyben Semjén a Mester arcát keni szét a saját arcán, ami engem egy fura tudathasadásos állapotra emlékeztet. Semjén arca összefolyik Jézuséval, mint egy nyolcvanas évekbeli színváltós naptár, amit, ha egy kicsit más szögből néztél, egészen más figurát mutatott. Ez a kép, amit Semjén lát maga előtt, hol az ő arcát, hol pedig Jézusét mutatja, de úgy, hogy a két arc határvonalai összefolynak, egybemosódnak. Néha a Jézus a Semjén, máskor meg a Semjén a Jézus. A kettő arc egy és ugyanaz. Ez számomra egy kiadós istenkomplexusra utal, Semjén nem tudja eldönteni, hogy neki magának vajon milyen köze van az Istenhez. Nem érzékeli azt, hogy hol vannak a határok. Lehet, hogy eljátszik még azzal a merész gondolattal is, hogy határok kettőjük között tulajdonképpen nincsenek is, hiszen Jézus dicsőségét aggatja magára, mégpedig saját dicsősége részeként.”