„Tehát – véleményem szerint – a koronavírus elleni kötelező védőoltást is be kell vezetni. Most. Sokkal inkább, és sokkal előbb, mint újabb kijárási korlátozásokat meg bezárásokat előírni.
Ne a munkáltatókra tolja a kormány ennek a felelősségét, hanem rendelje el ő maga 12 év felett. Tessék ennek megfelelően a Btk.-ban, a közegészség elleni bűncselekmények körében, a járványügyi veszélyeztetéshez odabiggyeszteni a koronavírus elleni védőoltás megtagadását, valami nem túl kemény, de azért komolyan vehető büntetési tétellel. (Kapjon persze mentességet az, aki igazolni tudja, hogy egészségi állapota miatt ellenjavallt számára a vakcina, például olyan autoimmun betegsége van, amire nem tanácsos ráoltani.)
Ami a dolog erkölcsi részét illeti, hát az is van neki. Él itt hatmillió ember, aki beadatta magának az oltást, vállalva a vele járó kellemetlenséget. Én is beadattam, háromszor. És hordom a maszkot, bár utálom. De
- nem azért oltakoztunk, hogy újra karanténban kelljen rohadni hónapokat,
- nem azért, hogy megint bezárjanak a boltok, és elő legyen írva, hogy hányra érjünk haza,
- és nem azért, hogy egy ország gazdasága bénuljon meg ismét, ezúttal épp a gejzírszerű áremelkedések közepette,
- hanem azért, mert szeretnénk újra normálisan élni.
Szóval elsősorban nem az oltást elhárítók jogait kéne védeni ahhoz, hogy – akár akaratlanul is – veszélyeztessék önmagukat és az országot, hanem az oltást vállalók jogait kellene védeni, hogy szabadon utazhassanak, vásárolhassanak, szórakozhassanak, dolgozhassanak.
Nota bene a kötelező oltás – végső soron – nem kiszúrás senkivel. Még azokat is megóvhatja a betegségtől, az idő előtti haláltól, meg persze a mindnyájunk életét megkeserítő restrikciós hatásoktól, akik saját belátásuk szerint nem oltatnák be magukat.
Ki tudja, talán egyszer még hálásak is lennének érte.”