„A szombathelyi főpásztor a vasarnap.hu oldalon kérdéseket intézett a »másként gondolkodó« testvéreinkhez. Szép gesztus… lehetett volna. Azért tragikus a végkifejlet, mert miközben a párbeszéd (csúnyán mondva: konzultáció) látszatban teszi, csupán egy udvariasságba csomagolt kioktatásra futotta tőle. Ismét. Bő két évvel ezelőtt – hasonló hatékonysággal – szólította meg a közelről meg nem határozott címzettjeit azzal, hogy
»ne kényszerítsék a társadalmat arra, hogy házasságnak kelljen nevezni az azonos neműek együttélését.«
Mivel Magyarországon a házasság intézményét a civil törvények bebetonozottan fenntartják a heteroszexuális többség számára, mondhatnánk azt is, hogy a naiv főpap egyszerűen árnyékra vetődött, nincs itt semmi látnivaló. Székely azonban nem magánszemélyként nyilvánult meg, hanem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottságának elnökeként. A hívők többsége számára a szavai ezért eggyé válnak az Egyház hivatalos tanításával. Ebben a minőségében az egész magyar katolikusságot nehezen védhető szituációba lavírozta, közöttük engem is.
Kezdjük a párbeszéddel. Jézusnak mindig volt szava azokhoz is, akikkel nem árult egy gyékényen. Magatartását a nyíltság, ártatlan érdeklődés és azonosulás jellemezte. Aki nem hiszi, járjon utána az Evangéliumokban! A hazai közélet és a kisebb-nagyobb csoportok másra sem éheznek jobban, mint a józan szóra, egymás felé fordulásra. Az igény tehát adott. A szomjazónak megmutatni a vizet, majd kielégítetlenül hagyni a szükségét, több mint hitványság; a Mester egész valóságának a semmibe vétele. Ezért gyalázatosak ezek a másnak hazudott monológok. Játszunk el egy olyan gondolatkísérlettel, amire nagyobb eséllyel érkeztek volna valós reakciók.”
Nyitókép: HírTV