„Az alábbiakban összegyűjtöttem a főbb ellenérveket és a véleményemet róluk.
Minek beavatkozni, ha az csak párezer forint megtakarítást jelent tankolásonként?
- Az érvet kifejezetten cinikusnak tartom azok után, hogy – azonos lapokban – a bejelentés előtti hetekben napi rendszerességgel jelentek meg cikkek arról, hogy mekkora problémát okoz a háztartásoknak a magas benzinár.
- Ezenfelül családok tömegeinek tényleg nagy segítség az a havi párezer forint, amit így megspórolhatnak, így szerintem nem érdemes alábecsülni.
- Az ársapka ráadásul a vállalatok termelési költségeit is leszorítja, ami más termékek árában is megjelenik majd és csökkenti az inflációs nyomást (ami miatt a kritikus médiumok szintén sokat aggódnak)
Az intézkedés élénkíti a keresletet és mérsékli a kínálatot, így a piaci alapú árcsökkenés ellen hat.
- Az árak csökkenését várni a piactól a jelenlegi helyzetben naivitás. Semmilyen jel nem utal arra, hogy a növekedésért elsősorban felelős nyersolajárak csökkennének az elkövetkezendő időszakban.
- A beavatkozás átmeneti, a kereslet rugalmatlan és a kínálat szűkítését a hatóságok szigorúan szankcionálni fogják. Az intézkedés hatására tehát nem várható a kereslet és a kínálat markáns átrendeződése.
Az ársapka helyett inkább adót kellett volna csökkenteni.
- Az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentését az európai szabályok nem teszik lehetővé, így legfeljebb az ÁFA kulcs módosítása jöhetett volna szóba alternatívaként.
- Az adócsökkentéssel az intézkedés a közösségtől vonta volna el a közösségnek szánt összeget, az ársapkával viszont a beavatkozást a kereskedők finanszírozzák.
- Ez azért jobb megoldás, mert a jelenlegi válsághelyzetben nagy szükség van közösségi forrásokra a gazdaság helyreállításához, a kereskedőknek pedig – a korábbi és a beavatkozás utáni – nyereségük kellő fedezetet biztosít ahhoz, hogy átvészeljék a következő hónapokat.
- Ráadásul korlátozottan garantálható, hogy az ÁFA csökkentés ténylegesen érvényesüljön a végfogyasztói árakban.”
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs