A balliberális média durván relativizál az antiszemitizmus kapcsán

„Magyarország dobogós az antiszemitizmusban, a nyugat-európai muszlimokéval vetekszik az itthoni zsidóellenesség” – írja Kolozsi Ádám a Telexen. Hivatkozása a Tett és Védelem Alapítvány friss kutatása, mely szerint „a magyar társadalom közel fele nem igazán szereti a zsidókat, 16 európai ország közül nálunk a harmadik legnagyobb az antiszemitizmus (...)”. A cikk alapján azt hiheti az átlagos magyar olvasó, hogy Budapesten veszélyesebb dolog kipában sétálni, mint mondjuk Párizsban. (Erről érdemes újra megnézni az emlékezetes 2015-ös videót).

Az antiszemita sztereotípiák elterjedtségét vizsgálni azért előnyös a balliberális oldalnak, mert ezzel ki lehet varázsolni a számokból, hogy Budapesten nagyobb az antiszemitizmus, mint Párizsban. Kolozsi cikke önmagát cáfolja meg, hiszen cikkében is szerepel, hogy a kutatást végző Kovács András szerint „a mostani kutatás azt bizonyította, hogy a súlyos erőszakcselekmények száma és az antiszemita előítéletesség mértéke lényegében semmilyen összefüggést nem mutat egymással”.

Ugyanis az, hogy hány ember hisz antiszemita sztereotípiákban, nincsen arányban azzal, hogy hány zsidót támadnak meg vagy inzultálnak évente az adott országban. Nem bagatellizálva a sztereotípiák negatív mivoltát, talán nem kell elmagyarázni: az, hogy valaki nem szereti a zsidókat, kevéssé veszélyes egy közösségre,

Nézzük tehát a számokat!

Franciaországban tavaly 339 atrocitás történt, ez jóval kevesebb, mint a 2019-es 687 támadás, de a covid miatt az atrocitás-számok általánosan csökkenést mutattak Európában. Az Egyesült Királyságban 1668 atrocitás történt tavaly, 2019-ben 1805, de a szám még így is megdöbbentően magas. Senki sem tudja azonban letaszítani a negatív dobogóról Németországot, ahol tavaly 2275 atrocitás történt, ez még több is, mint a 2019-es 2032 támadás. Olaszországban nem sokkal csökkent a támadások száma, 2019-ben 251, tavaly 230 eset történt. Hollandiában csökkenést mutatnak az adatok, 135 támadás történt tavaly, 2019-ben 309. Igaz, ez egy meglehetősen kicsi, egy-két városra koncentrálódó közösséget ért, tehát hatása fokozott lehet. (Az adatokról szól majd e sorok írójának a Kommentár folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmánya.)

hiszen ha például egy muszlim támadó „allahu akbározva” ront egy zsidóra, attól még nem biztos, hogy antiszemita megfontolásból is tette – érvelnek a hatóságok. Így érdemes megnézni, milyen válaszokat adtak maguk a megtámadott zsidók, akiket megkérdeztek: amennyiben azonosítani tudták, mit gondolnak, milyen hátterű volt a támadó? Éppen ilyet kutatást végzett el a bécsi FRA 2018-ban. E szerint Németországban a támadók 57%-a, Hollandiában a támadók 55%-a, Franciaországban a támadók 51%-a, Dániában a támadók 47%-a, Svédországban a támadók 45%-a, az Egyesült Királyságban a támadók 36%-a volt a „radikális iszlám” híve. 

Eközben Magyarországon így alakulnak a számok: a Mazsihisz adatai szerint 2019-ben 53, 2020-ban 70 atrocitás történt, utóbbi évben a 70-ből egy eset volt fizikai atrocitás. A TEV adatai szerint 2019-ben 35 eset volt, 2020-ban 30, utóbbiból 22 gyűlöletbeszéd, egy diszkrimináció, hat vandalizmus és egy fenyegetés. 

Arról már nyilván szólni sem kell, hogy az idén májusi gázai-izraeli konfliktus milyen jeleneteket szült Nyugat-Európa utcáin. Talán még a Magyar-Izraeli Média Center Egyesület elemzése szerint egyébként masszívan Izrael-ellenes sztereotípiákkal dolgozó Telex sem felejtette el, hogy 2021 májusában zsidókat támadtak meg nyugati nagyvárosokban, tömeges antiszemita tüntetéseket tartottak Berlintől Amszterdamon át Londonig és Párizsig, egyes csoportosulások pedig egyenesen a zsidókkal szembeni fizikai erőszakra szólítottak fel. 

Németországban palesztinpárti tüntetéseken izraeli zászlókat égettek, Hollandiában megrongáltak egy holokauszt-emlékművet. Londonban az egyik tüntetésen szervezők szerint 100 ezren gyűltek össze, az izraeli 12-es csatorna felvételei szerint a tüntetők izraeli zászlókat téptek le, gyújtottak fel, illetve tapostak meg. A felvonuló tömeg a gázai bombázások leállítását és „Palesztina felszabadítását” követelte. A több tízezer ember a Hyde Park mellett elsétálva az izraeli nagykövetség elé vonult – írta akkor a Hetek. Eközben pedig London egy zsidók által sűrűn lakott negyedében palesztin zászlós autókból szólt a hangos üzenet, miszerint „b.sszák meg a zsidókat, erőszakolják meg a lányaikat”. 

A legszomorúbb az egészben, hogy a balliberális média, melynek elméletben a kisebbségi jogvédelem ügyét kéne képviselnie, a durva relativizálás eszközéhez nyúlt az antiszemitizmus kapcsán. Hiszen ha Magyarországon ma biztonságban élnek a zsidók – ezt a cikk sem vitatja –, de közben itt az (egyik) legrosszabb a helyzet antiszemitizmus terén Európában, akkor a párizsi, londoni, amszterdami zsidók üldöztetése is jobb színben tűnik fel (voltaképpen erről említést sem tesz a cikk). Meglehetősen érzéketlen hozzáállás ez éppen három nappal azután, hogy életfogytiglani börtönt kapott Mireille Knoll 85 éves francia holokauszt-túlélő zsidó hölgy gyilkosa, a bevándorló hátterű Yacine Mihoub.

Sajnos ennyit gondol ma a baloldal az antiszemitizmus problémájáról Magyarországon: hogy ez egy politikai eszköz, mely még az olvasó félretájékoztatását is megéri.