Advent

2021. november 28. 19:31

Milyen leszel? Milyen leszek? Milyen lesz majd az a nap?

2021. november 28. 19:31
null
Réz Johanna
Mandiner

Az égig érő, behavazott fenyőfák télen, mint egy-egy katedrális. Aztán pajta épül belőlük. Jászol. És palota. Dizájnerház. Melyikből mi.

Gyapjúból karácsonyi pulóver. Tejből csokoládétorta, húsból pecsenye. Gyertyalángból képeslap. Szalmából – újabban – adventi koszorú.

Jó lenne, ha egyszer mindannyian kenyeret vacsoráznánk Szentestén. Főtt krumplit. Mindannyian. 

Nem mondom, szeretek sütni-főzni, takarítani, készülődni. Ez a várakozásnak egyfajta anyagba rendezett szükségszerűsége. Bár most, hogy a szívem alatt hordalak (és a szívemben is, persze), egyre nehezebben megy a hajladozás. És szeretek ajándékot kapni, de főleg adni. 

Életet adni… felfoghatatlan. Kiválsz belőlem. Én más leszek, s te egy másik leszel. Te leszel az a másik, ragyogóm.

A várakozásban ott van minden. A fásultság is olykor. Hogy ma már túl kiégettnek érzem magam a csodához. Elfáradtam. Aztán mozdulsz egyet, és értelemmel telítődik a mindenség. 

Ilyenkor könnyű megpillantani a végtelent egy karácsonyi díszgömb tükröződésében. Pedig csak a várandós alakomat akartam lopva meglesni a kirakatüvegben. Az ajándékcsomagolásba rejtett varázslatot egy kritikán aluli reklámfilmben. Elfintorodom, mert giccses az egész, és felháborító, hogy már nyáron elkezdenék, ha egy mód lenne rá, na de a gyerekkori karácsonyok… éppen így zizegett a fényes papír, ahogy lehámoztam az első díszdobozról. Te is így fogod majd?

Megérezni egy illatban az ünnepi bejgli ígéretét, a cukrászda előtt elsietve. Alig tudok ellenállni a kísértésnek. Mióta bennem növekedsz, így van ez.

Köd van, és otthon vár még a mosatlan, de érkezel, közeledsz, addig elhordozlak így, magamban.

Ilyenkor legkönnyebb a törékeny létezésről megsejteni, hogy biztos pontba érkezik, az utcán sietve, vagy a pékségben, sorban állás közben, a tévé előtt, pizsamában, kiskanállal kávéscsészét kocogtatva, vagy a hivatalban toporogva, ilyenkor, mikor meglep a várakozás izgalma, hogy nemsokára találkozunk.

Milyen leszel? Milyen leszek? Milyen lesz majd az a nap?

Csak a legfontosabbakat előkészíteni. A legtisztábbat. A legszebbet.

A koszorúm ez lesz: üres karjaimat körformára fonom, s ringatlak-ringatlak, mint a fenyő a jászolt, mint az erdő a bölcsőt, míg megérkezel.

(Nyitókép: Réz Johanna)

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
konfucius
2021. november 29. 18:41
Könnyekig megható, gyönyörűséges gondolatok. Isten áldása mindenkire! Veni veni Emmanuel!
Dzsé Tyéné
2021. november 29. 08:18
Uhh, de jó a nyitókép is hozzá.
Sincero
2021. november 28. 23:44
Remélhetőleg a leszbikusságot és abortuszt választó női világhonpolgártársaink is rákattintanak e cikkre... Nem késő visszafordulni - a helyes irányba -, bár kétségtelenül sokszor jókora bátorság kell hozzá. De Minden Élet Ura megadja hozzá az első lökést.
Gami
2021. november 28. 22:27
Szép, igaz és jó amit vagyis ahogy írta. Köszönöm autentikusságát is, mindenek előtt. Kérem írjon itt - is - gyakrabban.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!