„Én Márki-Zay Péterre szavaznék.
Nem »lelkesedem« érte, nem hiszem, hogy »ő hozza el a változást«, mert ahhoz nem lenne elég a parlament 2/3-át lecserélni – ahhoz a magyarok 2/3-ának a gondolkodásának a 2/3-át is le kéne cserélni valami kulturáltabb, felelőssebb, elfogadóbb... európaibb hit- és eszmerendszerre.
Azért szavaznék rá, mert ő a »rendszeren kívüli« jelölt, aki az egyetlen alternatívát jelenti »az akkor most az elmúlt 12 évre vagy az elmúlt 8 évre szavazol« hihetetlenül ártalmas kérdésfeltevése helyett.
Dobrev Klára lehet akármilyen felkészült, akármilyen nagyszerű, akármilyen akármi, egy ketté szakadt országot legfeljebb a másik oldalára fordítani tud, össze nem foltozhat soha. Nem állítom, hogy Márki-Zaynak sikerülni fog, de Dobrevnek nem sikerülhet.
Dobrev a tökéletes jelölt – a Fidesz szempontjából. Nem mondom, hogy ők állították, de nála jobbat nem is állíthattak volna. Tökéletesen illeszkedik a »mi vagyunk vagy a Gyurcsány« elképesztően suta és buta narratívájába, és tökéletesen alkalmas arra, hogy az »úgysem változik semmi« érzésével fásítsa el a szavazókat.
( Ez a pillanat is eljött: rommá dicsérik Dobrev Klárát a Magyar Nemzetben )
Márki-Zayra nincsenek felkészülve a Fidesz oldalán. Főleg, hogy egyszer már megverte őket, amikor a teljes ellenzék csődöt mondott.
Emlékszem, aznap azt írtam: »Hallottátok ezt a dördülést Hódmezővásárhely felől? Egy országnak ugrott helyre a gerince.«
Ez az az érzés, amit a Fideszes partizánokkal teleültetett ellenzék nem tudott elérni 2010 óta, és ez az az érzés, amitől a leginkább félhetnek most, ha félhetnek bármitől.
A remény.
Olvastam, hogy egy kísérletben megnézték, a vízben magukra hagyott egerek mennyi idő alatt adják fel és süllyednek halálba. A kilátástalan helyzetben nem kellett sok, hogy feladják.
Aztán megpróbálták úgy is, hogy az éppen elsüllyedő egereket kimentették, hagyták pihenni, és újra visszadobták őket a vízbe.
Hatvan óráig küzdöttek utána. Mert volt miben hinniük, volt bennük remény.
A kísérlet végtelenül etikátlan, de a lényeget azt hiszem így is értjük: egy reményét vesztett, fuldokló országban a kormány számára a legfélelmetesebb ellenség a remény.