A csata után

„»…a prienéi Bias, mások szerint a mytilenéi Pittakos Sardisba ment, s Kroisos kérdésére, hogy mi újság van Görögországban, azt felelte, hogy felhagytak a hajóépítéssel. »Uram király, a szigetlakók most igen sok lovat vásárolnak össze, mert ellened és Sardis ellen akarnak hadat vezetni.« Kroisos azt hitte, hogy igazat beszél, s így szólt: »Vajha ezt a gondolatot sugallnák az istenek a szigetlakóknak, s lovon jönnének a lydiaiak fiai ellen!« Mire az így felelt: »De uram király, szemlátomást buzgó a kívánságod, hogy a szigetlakókat a szárazon lovas csatában győzzed le; s óhajod természetes is. De mit gondolsz, mi másért imádkoznak a szigetlakók, mint hogy téged tengeren győzhessenek le, s így bosszút álljanak a szárazföldön lakó görögökért, akiket te leigáztál?«”

Ezek a sorok jutottak eszembe, amikor értesültem róla, hogy Márki-Zay megnyerte az ellenzéki bohóckodást és győzött. Ez persze nem üzen mást, mint hogy Feri ráébredt, hogy nincs más út: Klárinak már maga a Gyurcsányné név is leküzdhetetlen akadályt jelent. Ezért aztán – időlegesen – elengedte a dolgot; ráér az később is. Gyurcsányné – ha megvalósulnának az ellenzék rémálmai – úgyis valami főfontos lesz és már csak ki kell várni az alkalmas pillanatot, és ez hamar el is jön, mivel Ferinek lesz a legnagyobb frakciója és akkor vágja ki, amikor akarja. Gondolom, egy kis diadalt is érez majd – esetleg egy nagyot –, ki tudja. Elvégre első a család.

Márki-Zay egyébként csak a cukormáz a dögkúton, amibe az ellenzék sokévnyi felhalmozódó tetemei vannak eltemetve. Hiszen volt már Bajnai, Vona, sőt, KariGeri is, nem is beszélve Szél Bertalanról, akik mind-mind felkötötték a gatyájukat – elnézést Bertalantól, ő a bugyiját –, hogy legyőzik a gonosz Orbánbasit. Aztán valahogyan mégsem sikerült, pedig Geri még a köztársasági elnök figyelmét is felhívta, hogy nehogy Orbánnak merje adni a kormányalakítási megbízást. Ez a fenyegető megjegyzés örök szórakozást biztosít számomra. Persze mondhatnánk azt is, hogy nem akarásnak nyögés a vége, de higgyék el, egy bizonyos ponton ők elhitték ezeket a marhaságokat. Valahol egy pillanatra már miniszterelnöknek hitték magukat, csak aztán jött a keserű ébredés. Ugye a bilibe lógott a kezük…”