Budapesten megtapasztaltam a remény jeleit

„Az előző hónapokban a média egy kérdés miatt foglalkozott csak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal: hogy a pápa vajon találkozik-e majd Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével (találkozott). Egyébként a NEK, amit szeptember 5-12 között tartottak, kevés figyelmet kapott – leszámítva a helyi médiát és az EWTN-t. Így aztán kevesen tudják, hogy ez volt 21 év után az első eucharisztikus kongresszus, amire ellátogatott egy pápa is. A vasárnapi pápai misén, aminek a nyelve a latin volt és gregorián énekeket is hallgattunk közben, a Szentatya a hívek örömére pár mondatot az igen nehéz magyar nyelven is szólt. Az Andrássy út, a Hősök terére vezető hatalmas sugárút mindenfelé tele volt, amerre a szem ellátott.

A kongresszus számos ok miatt lenyűgöző volt. Emberek százai és ezrei töltötték meg az utakat a misék és körmenetek közben, maszkot ritkán lehetett látni, és az eseményre semmilyen olyasfajta korlátozás nem volt jellemző, amelyek ma Amerikában és mindenhol máshol napi  nehézséget okoznak. 

A magyar katolicizmus sajátosságai egyértelműen kivehetőek voltak, kezdve Angelo Bagnasco nyitó szentmiséjével szeptember 5-én. A szertartás közben reverendák végeláthatatlan tömege borította el a Hősök tere kövét. Hagyományos magyar nép viseletet hordó néptáncosok léptek fel a színpadon – de csak a mise előtt, nem közben. A szentmise a nemzeti hagyományok legszebb elemeit vonultatta fel, de mindazok nélkül a vicces fordulatok nélkül, amelyek rendszerint jellemezni szokták a tömeges liturgiákat. Az oltáron lenyűgöző keresztrelikvia állt. Messziről furcsán hatott, de közelebbről egyértelmű volt, miért: magába foglalta minden magyar szent ereklyéjét a nyilvános szentségimádáshoz. (…)

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Magyarország újjászületésének és hite megmaradásának kinyilvánítása volt. Budapesten előzőleg 1938-ban tartottak eucharisztikus kongresszust – akkor a német katolikusoknak megtiltották a részvételt. Nyolcvanhárom évvel később a magyar katolikusok megnyitották a szívüket az Eucharisztia nyilvános tiszteletét, és nemzeti életük középpontjába helyezték azt – és fogadták a Szentatyát.

Ahogy szombat éjjel leszálltam a Hősök terén, egy középkorú magyar pár megkérdezte, honnan jöttem. Meghallván, hogy az Egyesült Államokból vagyok, és most Budapesten élek, a hölgy köszöntött, és annyit mondott, hogy Magyarország békés hely. A Nyugat imádkozzon, hogy ez így is maradjon.”

Fotó: MTI/Máthé Zoltán