Gulyás Gergely: Brüsszellel szemben mi vagyunk az elitváltó ellenzék
A megbukott baloldali hatalmakra jól szervezett nemzeti erők kormányra jutása kell, hogy legyen a válasz –mondta a miniszter az Alapjogokért Központ konferenciáján.
Akikkel Orbán találkozik, azok a baloldal szerint csakis radikális és szélsőjobbos, populista és alt-right szereplők lehetnek. Kár, hogy ez hülyeség. Illetve tudatos manipuláció.
A CNN szerint „szélsőjobboldali” fesztiválra érkezett Magyarországra a Fox News amerikai jobboldali hírcsatorna sztárműsorvezetője, Tucker Carlson, akivel mai számunkban olvashatnak interjút. Természetesen Carlson is radikáljobbosnak vagy szélsőjobbosnak titulálódik a baloldalon.
Káncz Csaba geopolitikai jegyzeteiben akadt ki a Carlson-vizitre, nagyjából úgy, ahogy a Népszava: „Különösen a Néppárti kirúgás után Elnök Úrnak és csapatának már csak a nyugati politikai szélsőségek maradtak. A poszt-francoista VOX párt, a poszt-mussolinis Olasz Testvérek (FdI) és a Trump túszává vált, egyre radikalizálódó republikánusok.”
Nos, hogy a CNN az MCC Fesztet, ami körülbelül egy nyári egyetemmel egybekötött fesztivál (mint Tusványos), leszélsőjobbosozza, az egyrészt a tudatlanság, másrészt a direkt rosszindulat eredménye. A CNN munkatársának, Brian Stelternek nem sikerült még a fesztivál angol nyelvű honlapját sem megnéznie. A CNN: fake news, állandó félreinformálás és balos ideologizálás.
Az egész magyar baloldal a nemzetközi baloldallal összefogva tolja azt a szélsőségesézt, amit a rendszerváltás óta hallgatunk, és már rég meguntunk. Bezzeg ha a fasisztázó baloldali személyiségeket lekommunistázzák, akkor megy a visítozás, meg indul a marxizmus különféle leágazásainak különbségeiről szóló unalmas akadémiai okfejtés. Márpedig szerintem
Mert hogy ez megy elég régóta. Nem Carlson az első, akit szalonképtelen szélsőjobbosnak titulálnak a baloldalon, miközben ő a legbefolyásosabb jobboldali médiaszemélyiség, sőt személyiség Amerikában, és nézeteiben nincs semmi szélsőséges.
Nemrég látogatott hazánkba Santiago Abascal, a Vox spanyol jobboldali párt elnöke, adott nekünk egy interjút (szerinte Orbán politikája referenciapont) és találkozott a miniszterelnökkel. Ugyanezt olvastuk, hallgattuk akkor is: „a spanyol szélsőjobboldali párt elnökével találkozik Orbán Viktor, mert más már nem maradt neki”. Kb ilyesmi műfelháborodást produkált Fekete-Győr András (még) Momentum-elnök is. Csakhogy a Vox egy hagyományos, markáns, jobbos programmal rendelkező párt, amelynek alapítói a Spanyol Néppártot hagyták ott, mivel azt túl puhánynak és megalkuvónak tartották. Ők tehát a Néppárt elégedetlenei voltak. Abascal meg baszk. Amúgy a spanyoloknál a „szélsőjobb” viszonylag erőtlen valami, igazi politikai képviselet nélkül, néhány mozgalmacskával.
Patrick Deneenről, a Notre Dame University világhírű politikatudósáról a HVG írta azt 2019-ben, hogy „illiberális ideológussal” találkozik Orbán Viktor. Majd a HVG úgy ismertette Deneen könyvét, hogy olyasmi megállapításokat és álláspontokat tulajdonított a szerzőnek, amit az nem vall, és nem is szerepel a könyvében, sőt Deneen épp az ellenkezőjét gondolja és írja annak, mint amit a HVG (a Guardian nyomán) neki tulajdonított. Még jó, hogy a baloldali újságírók tudnak angolul és tudnak olvasni. (Deneenel készült interjúnkat arról, hogy a liberalizmust a saját sikere viszi sírba, itt olvashatják.)
Jordan Petersont, a középliberális kanadai sztárpszichológust is szélsőjobbos altrightnak könyvelte el a baloldal.
Aztán ugyanez a sztori volt Tony Abbott volt ausztrál jobboldali miniszterelnök látogatása is Magyarországra. Abbottot hamarabb populistázták le, mint Orbánt és Trumpot, vagy hogy a nyugaton elnevezték volna a balosok „jobboldali populizmusnak” azt, ami nekik legújabban nem tetszik. (Vele készült interjúnk itt olvasható.)
2015-ben történt, hogy Novák Katalin, akkor még államtitkár részt vett a Political Network for Values nevű konzervatív ernyőszervezet családügyi konferenciáján, ahol dicsérték a magyar kormány politikáját. A 444 elkezdett nethuszárkodni, és kiderítette, hogy azon „főleg dél-amerikai országok katolikus, konzervatív politikusai vettek részt az eseményen. És persze egyesült államokbeli civil szervezetek, amelyek közül nem egyet inkább szélsőjobboldalinak, sőt, gyűlöletcsoportnak tartanak.” A konferencia támogatói a 444 akkori cikke szerint „radikális civilek” voltak. A portál jelentős részben a Southern Poverty Law Center (SPLC) nevű, amerikai szélsőbalos viccintézet gyűlöletszervezet-listájára alapozott, amelyen szerepel egy rakat egyház (például a baptisták) és jó pár szimpla konzervatív szervezet is. Magyarán az SPLC egy komolytalan, balos propagandacsoport. (Minderről itt írtunk.)
A fenti példák egy trend avagy stratégia manifesztálódásai, mely stratégia célja a vita és párbeszéd nélküli lejáratás. Aki a baloldalnak nem tetszik, az szélsőjobboldali, esetleg – mily megengedő – radikális. És ki a radikális? Például aki abortuszellenes, vagy kritizálja az LMBTQ-szervezetek agendáját, a bevándorlást, vagy épp régimódi vallásos, esetleg – mint minden konzervatív – nem hisz az egyenlőségben. Ez a molotovi taktika: fasiszta az, akit a szovjetek annak mondanak, aktuális igényeik szerint.
– anélkül, hogy elmozdult volna a pozíciója. Vagy persze a kereten kívülre tolódjon, látszódjék szélsőségesnek, akinek nincs helye a demokratikus közéletben.
Azonban ennek nem szabad bedőlni, mert aki bedől neki, az úgy jár, mint az Európai Néppárt vagy a Merkel-féle CDU-CSU: rohan a baloldali politika és a balos egyetemi elit által állandóan mégbalrább mozgatott értelmezési keret középpontja felé, és így maga is balra kerül.
Nem igazodni kell. Hanem visszarántani az értelmezés keretét. Amúgy meg az igazság nem mindig középen van, és főleg nem a különféle álláspontok és vélemények átlaga az igazság. Az igazság ott van, ahol van.