Szily esete a „szélsőjobbos” Jordan Petersonnal

Kiakadtak a Penguin Books alkalmazottai, hogy Jordan Peterson kanadai klinikai pszichológus és sztárszerző új könyvét nekik kell kiadni. A kiakadás oka, hogy a figura szerintük „ellentmondásos” (ennek a jelzőnek a használata egyfajta selyemzsinór-küldést jelent a baloldal részéről), mert Peterson „a gyűlöletbeszéd, a transzfóbia és a fehér felsőbbrendűség ikonja”.

Szily László a 444-en azzal kommentálta a dolgot: „meglehetősen ironikus”, hogy Jordan Peterson új könyvében újabb tizenkét életszabályról értekezik (az előző címe 12 szabály az élethez), mivel „a pszichológus-életmódtanácsadó a mű megírása közben majdnem belehalt az életmódjába, ugyanis olyan súlyos gyógyszerfüggő lett, hogy több mint egy éven át kezelték Oroszországban – ahol mesterséges kómában tartották – és Szerbiában, ahol a kórházban a koronavírust is elkapta”.

Nos, Szilynek egy keresésbe és pár percbe telt volna megtudnia, hogy Peterson nem az életmódjába „halt bele majdnem”, és nem amiatt lett gyógyszerfüggő. Petersonnak 2016-ban autoimmun betegsége lett, amire clonazepamot írtak fel, melynek ugyanaz a benzodiazepin a hatóanyagcsoportja, mint a xanaxnak. Majd a felesége rákos betegségének híre viselte meg – ekkor növelték a gyógyszeradagját. (A családot kezdettől fogva üldözte a balszerencse, lánya is súlyos betegségben nőtt fel, egész gyermekkorában folyamatosan kezelésre szorult és műtéteket hajtottak végre rajta.) A benzodiazepin alattomos cucc, könnyen hozzá lehet szokni és nehezen lehet lejönni róla. Neki se sikerült, ráadásul a hatóanyag a várttal ellenkező hatást okozott, például akatíziát. Ezért ment elvonóra.

Lehet, hogy elsőre hiteltelennek tűnik, hogy egy pszichológus úgy oszt életmódtanácsokat, hogy maga is gyógyszert szed, de tekintve az okokat, illetve hogy nem jókedvéből szedte,

Elvégre a pszichológia egyik alapelve, hogy az érettség ismérve, hogy az ember belátja, ha segítsége van szüksége, és nem keménykedik feleslegesen.

Jordan Peterson pedig nem szélsőjobbos, csak a radikálbalos woke-mozgalom akarja annak beállítani. Sem a gyűlöletbeszéd nem jellemző a sztoikus és visszafogott professzorra, sem a transzfóbia – kivéve persze, ha a transzmozgalom bármilyen kritikája transzfóbiának számít. Azt meg, hogy Petersont a hisztis Penguin-alkalmazottaknak hogyan sikerült a fehér felsőbbrendűség obskúrus (és ma már az egész nyugati világban teljesen jelentéktelen) tanával összeboronálni, el sem tudom képzelni. 

Tőle az egész nyugati világ jobboldala úgy, ahogy van, jobbra áll.

Hogy könyvei mélyek vagy felszínes életmódtanácsadások – nem ezek a világ legmélyebb filozófiai értekezései, tény és való –, azt mindenki döntse el maga. Mindenesetre ha sokak számára jelentenek megvilágosodást és támaszt, akkor volt értelme megírni őket.

De hogy ma Peterson, egy régimódi kanadai jobbliberális a balos tömegek számára szélsőjobbosnak tűnik, az igen sokat elmond a nyugati politika és főleg a nyugati baloldal állapotáról – és folyamatos szélbalra tolódásáról.

Peterson végső soron alapvető emberi és társadalmi evidenciákról ír az úgynevezett „botránykönyveiben” – mert ma már botrányt vált ki az evidenciák megfogalmazása és leírása is. Itt tartunk – és ez a valódi tragédia.