Orbán Viktor: Karnyújtásnyira vagyunk a békétől
A miniszerelnök szerint eljött az idő, hogy mi magyarok újra meggyőzzük egymást.
A magyar miniszterelnök megvédi országa szuverenitását, és támogatja a családokat, ez a politika garantálja Európa túlélését – mondja a spanyol jobboldali Vox párt elnöke.
Szilvay Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.
Magyarország és Spanyolország meglehetősen messze vannak egymástól, és nincs sok közös pontjuk. Miért volt fontos önnek, hogy találkozzon Orbán Viktorral?
Azért, mert Európában nem nagyon van másik ország, amely megvédte volna a szuverenitását a föderalizmussal szemben. Orbán Viktor emellett megvédi országa határait a migránsokkal szemben, és támogatja a családokat. Ezért az ő politikája referenciapont számunkra azzal kapcsolatban, hogy mi mit szeretnénk csinálni otthon.
Az Orbán-féle politika győzelemre tud jutni Európában, vagy defenzívában marad?
Nem tudom, mit hoz a jövő, de azon kell dolgozni, hogy ez a politika győzzön, hiszen ez garantálja Európa túlélését.
Hogy tud a Vox együttműködni Orbánnal és a Fidesszel, amelynek a közelmúltig a Néppárt volt a természetes szövetségese Spanyolországban?
Sokféleképpen, nyitottak vagyunk mindenre. A Vox eddig is együttműködött a Fidesszel azzal együtt, hogy a szervezet nem sokkal ezelőttig más pártcsaládban volt, és találkoztunk is Orbán Viktorral néhány hónappal ezelőtt Rómában. Most, hogy a Fidesz elhagyta az Európai Néppártot, az együttműködés egyszerűbb és erősebb lehet. Sok a hasonlóság a politikánkban, legfőképpen ami Európát illeti.
Mit gondol a többi markáns jobboldali európai pártról, mint amilyen az Alternatíva Németországért, az Olaszország Fivérei, a szintén olasz Liga vagy a lengyel Jog és Igazságosság?
Ez sok kérdés egy kérdésben. Úgy kell szövetségeket építeni, hogy tiszteletben tartsák az Európai Parlament meglévő pártszövetségeit. E pártok között lehetnek eltérések, sok mindenben nem értenek egyet, de egyben biztosan ugyanazon álláspontot képviselik: nem kérnek az uniós föderalizmusból, és az EU-t továbbra is nemzetállamok szövetségeként képzelik el, védeni szeretnék a határokat, ellenzik a bevándorlást, családpártiak, és növelni szeretnék a megszületett gyermekek számát. Minden párttal, amelyet említett, együttműködünk valamilyen formában, hiszen csak együttes fellépéssel tudjuk megfékezni a baloldali brüsszeli oligarchiát, és így tudjuk ellensúlyozni az egyre inkább balra tolódó Európai Néppártot.
Kívülről úgy tűnik, mintha a spanyol politika inkább a hispán világra koncentrálna, és csak a szocialisták lennének jól beágyazva az európai politikába, és csak ők ápolnának mélyebb viszonyt a szövetséges uniós pártokkal. Téves ez a benyomás?
Fontos, hogy azt üzenjük az európaiaknak: Európát azok védik, akik elkötelezettek a nemzetállamok szuverenitásának megőrzése iránt. Ettől függetlenül a felvázolt benyomás valószínűleg valós helyzetet takar. Szerintem azonban Spanyolország még a hispán világra sem figyelt eléggé, mivel magával volt elfoglalva, és hagyta, hogy kívülről irányítsák. Spanyolországnak nincs önbizalma, és a Vox ez ellen is fellép. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a kommunizmussal szemben álló latin-amerikai pártokkal is együttműködjünk. Erős ország volt a miénk, a birodalmaknak pedig sok ellenségük van. A spanyol történelemmel szembeni angol ellenpropaganda igen sikeres volt, sok hazai történész is a hatása alá került, akárcsak az internacionalista és hazafiatlan spanyol baloldal, amely le akarta rombolni a haza presztízsét. Ez nem spanyol sajátosság, hanem nemzetközi jelenség, mindenhol jellemzője a baloldalnak, de Spanyolországban erősebb. Viszont a Vox segítségével sikerült helyreállítani a nemzeti szimbólumok becsületét, s egyre több zászló lobog a rendezvényeken. Érdekes módon a szeparatista mozgalmak ellenhatása az, hogy erősödött a spanyol nemzettudat.
Mit gondol az EU vakcinapolitikájáról, illetve az orosz és kínai vakcinák használatáról?
A nemzetek szuverenitásában hiszek minden szempontból. Az Európai Unió megbukott a járványkezelésben és polgárai beoltásában, így aztán egy szava sem lehet, ha a tagállamok onnan szereznek be vakcinát, ahonnan tudnak.
Hogy sikerült Spanyolországban a járvány elleni védekezés?
Egy évvel ezelőtt Spanyolország a lehető legszigorúbb intézkedéseket hozta, ennek ellenére nálunk voltak a legrosszabbak a fertőzöttségi és halálozási adatok, ráadásul a karantén gazdasági szempontból is katasztrófát okozott. Védekezésre szükség volt, de nem lett volna szabad teljesen leállítani az országot, már csak azért sem, mert Spanyolország nagymértékben függ a turizmustól és a szolgáltatószektortól. A teljes leállást ráadásul a kormány felhasználta baloldali ideológiai céljainak érvényesítésére, sőt alkotmányellenes döntéseket is hozott a mozgás- és gyülekezésszabadság korlátozására.
Milyen ideológiai intézkedésekről van szó?
Például a pandémia alatt kinevezték a kommunista miniszterelnök-helyettest, Pablo Iglesiast a titkosszolgálatok felügyelőtestületébe. A döntést megsemmisítette az alkotmánybíróság. A kormány még azt is felvetette, hogy kontrollálni fogja a közösségi médiában a vele szemben kritikus tartalmakat.
Orbán Viktor mindig azt mondja, hogy a jobboldal pártjainak nem a baloldallal, hanem a többi jobboldali formációval kellene összefogniuk. Lehetségesnek tart egy koalíciót a Néppárttal?
A Vox és a baloldali pártok viszonyát két szóval lehet jellemezni: végtelen távolság. A Néppártot is gyakran kritizáltuk, mivel sokszor váltogatta az álláspontját, egyszer együttműködött a baloldallal, másszor nem. A Néppárt tartományról tartományra is mást mond. A Voxnak az egész országban ugyanaz az üzenete. Számos tartományban pedig, ahol jobboldali kormány van, kívülről támogatja, cserébe a semmiért. De túltettük ezen magunkat, majd a választók meghálálják.
Sikerült jobbra húzni a Néppártot? Lehet kormányzati tényező a Vox?
A Voxban megvan a potenciál, hogy ne pusztán kormányerő legyen, hanem a legerősebb párt. Jelenleg 16 és 19 százalék között mérik, a mostani legerősebb párt pedig 27 százalékon áll. A Néppárt szavazói szimpatizálnak a Voxszal, így ha a pártjuk elkövetne valami nagyobb hibát, a szavazói könnyedén átpártolnának hozzánk. Mariano Rajoynak, az előző, néppárti kormányfőnek abszolút többsége volt, és még a kommunisták által ígértnél is nagyobb mértékben emelte az adókat. Az államadósság rekordot döntött kormányzása alatt, nem törölte el a baloldal történelmi emlékezetre vonatkozó törvényét, valamint fenntartotta az ETA baszk terrorszervezet és a szocialista kormány között létrejött megállapodást. Azaz nem tartott meg semmit abból, amit a választáskor a jobboldali szavazóknak ígért. Amikor megjelent a színen a Vox, akkor viszont kicsit megijedt a Néppárt, és néhány kérdésben elkezdett végre rendes jobboldali álláspontot képviselni. Szükség volt a Voxra, hogy kiegyensúlyozza a spanyol politikai életet, amely már nagyon a baloldal felé billent el. Ráadásul a pártunk nemcsak a jobboldali szavazók körében népszerű, hanem azon baloldaliak körében is, akik a migrációs politika és az emlékezettörvény kárvallottjai. Andalúziában negyven éven át a jobboldalon csak a Néppárt volt, és nem tudta elérni, hogy megverjék a szocialistákat, de amint megjelent a Vox, a két pártnak együtt sikerült.
Mennyiben érinti önöket az eltörléskultúra?
Nálunk sem lehet kitenni véleményeket a közösségi médiában a migrációról és a klímaváltozásról, ha ellentétes a baloldali felfogással, gyakran letiltanak érte vagy „kijavítanak”, mintha tényszerűen tévednénk. Nekem is törölték több, a migrációval kapcsolatos posztomat. Egyik párttársamnak azt a posztját törölte a Twitter, amelyik annyit állított, hogy egy férfi sem eshet teherbe. Ha bármelyik techvezér Spanyolország földjére lépne, valójában a rendőrségnek le kellene tartóztatnia, amiért megsértette az emberek alapjogait. Ezek az emberek a nemzeti szuverenitás elől szívják el a levegőt, átlépnek alkotmányokon és törvényeken. Ráadásul kettős mércét alkalmaznak: a közösségi hálón a baloldal beszélhet, a jobboldal és a józan ész nem. Rengeteg kommunizmust éltető tartalom van fenn, amelyet senki nem töröl.
Hogy látja, potenciális ellentét-e, hogy a Vox a spanyol nemzeti egység pártja, így kritikus a katalán és a baszk törekvésekkel szemben, Magyarország viszont nagyobb autonómiát szeretne a határon túli magyaroknak?
A két ország történelme és a kisebbségek helyzete nagyon különbözik. A Vox a legpatriótább párt Spanyolországban, de az elnöke baszk, az alelnöke pedig katalán. A spanyol az egyik legősibb európai nemzet, sem Katalónia, sem Baszkföld nem volt sosem független állam, Spanyolország részei voltak, s hozzájárultak Spanyolország építéséhez. Ami létezett, az az Aragóniai Királyság és a Kasztíliai Királyság. Tiszteljük a Fidesz határon túli magyarokkal kapcsolatos álláspontját, és ő is tiszteli a mi álláspontunkat, ezek a két ország saját ügyei. A katalánok és baszkok, illetve a határon túli magyarok története nem ugyanaz, nem állítható párhuzamba. A baszk és katalán szeparatizmusnak semmi köze a határon túli magyarok törekvéseihez, ráadásul a két tartománynak sokkal nagyobb autonómiája van, mint a határon túli magyaroknak. Hiszünk a szubszidiaritásban és a közigazgatás decentralizálásában, de a politikai hatalmat nem akarjuk decentralizálni. Nem akarjuk átadni a spanyol szuverenitást sem a régióknak, sem Brüsszelnek.
Santiago Abascal
1976-ban született Bilbaóban. Szociológia szakon végzett. 1994 és 2003 közt a Néppárt tagja. Volt városi tanácsos, 2004-től 2009-ig néppárti tagja a baszk parlamentnek, köztisztségeket töltött be Madridban. A 2013-ban alapított Vox elnöke, 2019 óta a madridi régió törvényhozásának képviselője. Négy gyermeke van, kettő az első és kettő a második feleségétől. Tagja a Spanyol Ornitológiai Társaságnak. Családja korábban, a Franco-rezsim után részt vett a Néppárt elődjének, a Népi Szövetségnek a munkájában, emiatt a baszk függetlenségért küzdő terrorszervezet többször megfenyegette. José María Aznar, a Néppárt egykori miniszterelnöke egyszer azt nyilatkozta: Santiago Abascal igen tehetséges személyiség, és jó lenne, ha visszatérne a pártba.
Nyitókép: Földházi Árpád