TONY ABBOTT
1957-ben született Londonban. Jezsuita iskolái után a Sydney-i Egyetemen jogot és közgazdaságtant tanult, majd Oxfordban filozófiát és politológiát. Rövid ideig római katolikus papnak készült, de otthagyta a szemináriumot. Már az egyetemi diákpolitikában feltűnt mint a domináns baloldali politika meglehetősen konfliktuskereső ellenzője. Később újságíróként, illetve politikai tanácsadóként dolgozott. 1994-től 2019-ig Warringah képviselője volt az ausztrál parlamentben. Miután 1996-ban a jobboldali koalíció megnyerte a választást, először munkaügyi, majd egészségügyi miniszter lett. 2013 és 2015 között Ausztrália miniszterelnöke. 2015 szeptemberében pártja leváltotta a kormányfői posztról. Abbott négy kötet szerzője. Feleségével, Margie-vel három lányt neveltek fel.
Önt már jóval azelőtt lepopulistázták, hogy a fogalom igazán divatba jött volna. Eközben azt is mondták önről, hogy rákényszeríti az emberekre az elképzeléseit. Hogy lehet valaki úgy populista, hogy közben rákényszeríti az emberekre a nézeteit?
Jó kérdés. Kissé ellentmondásos érvelés. A populizmus olyan fogalom, amellyel a progresszívek szeretik megbélyegezni a konzervatívokat. Bevált gyakorlat, hogy a népszerű politikusokat lepopulistázzák. A populizmus vádja arra jó, hogy démonizáljanak valakit, és ne kelljen vele vitatkozni.
Van ma olyan populista mozgalom, amely különbözik az eddigi konzervativizmustól?
A konzervativizmusnak mindig is sok ága volt, de a különféle konzervatívoknak mindig voltak közös pontjaik. Az egyik gazdasági: nem költheted el azt, ami nincs. Aztán, a konzervatívok célja mindig is a középosztály megerősítése volt, hogy a KÜLFÖLD
társadalom egészséges, a gazdaság pedig erős legyen. Közös alap a hazaszeretet fontossága is: a konzervatív szereti a hazáját, számára a hazája az első. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy másokat megvetnének, egyszerűen csak tudják, kiknek felelősek: elsősorban a saját népüknek. A patriotizmus mindig fontosabb volt a konzervatívok számára, mint a gazdasági kérdések.
Milyen helyzetben van a jobboldal a nyugati világban?
Ausztráliában jobboldali kormány van hatalmon Scott Morrison vezetésével. Boris Johnson Nagy-Britanniában sokkal robusztusabb és határozottabb konzervatív miniszterelnök, mint elődei. És akármit is gondolnak Donald Trumpról, szerintem eredményes elnök: Amerika sikeresebb most, mint előtte. A konzervativizmus tehát erősebb, mint korábban, persze lehetne még jobb pozícióban. Ott van például az LMBTQIA-mozgalom, megdöbbentő. De Morrison és Johnson miniszterelnöksége, Trump váratlan győzelme azt mutatja, ha megérintjük a választók szívét, pozitív választ kapunk.
Egyetemista korában harcolt a „földet a meleg bálnáknak” jellegű aktivizmus ellen, és tagja volt a Heteroszexuálisok Szolidaritási Társaságának. Van esélyük a konzervatívoknak megnyerni a kultúrharcot, miközben állandóan védekező helyzetben vannak?