Kínos, amikor kiderül, hogy egyértelműen úgy írnak egy könyvről, hogy nem olvasták. Patrick Deneen nem állít olyasmiket, amiket a HVG a szájába ad.
Amerikai illiberális ideológust fogadott Orbán Viktor – szörnyülködik a HVG azon, hogy Patrick Deneen, a Notre Dame Egyetem professzora Budapestre látogatott. Deneen az MTA-n tart előadást, mi is fogunk vele interjút készíteni.
Patrick Deneen, aki régóta részese az amerikai liberalizmusról szóló vitáknak, tavaly jelentette meg Why Liberalism Failed? című kötetét, mely éppen most jelent meg magyarul A liberalizmus kudarca címmel. A kötet lényegi mondanivalója az, hogy
Na most a HVG szerzői igazán átfuthatták volna az angol eredetit, ha a magyart nem is volt idejük.
Sikerült ugyanis leírniuk a következőket: „Deneen a Guardian cikke szerint amellett is érvel, hogy a politikai döntéseknek nem a közösségből kell erednie, hanem egy külső forrásból, nevezetesen Istentől. A politológus szerint ráadásul a katolikus közösségeknek jobban igaza van másoknál, ezáltal elutasítja a demokráciát is.”
Nos, Deneen épp amellett érvel, hogy a döntéseket meg kell hagyni a kisközösségi szintnek – pontosabban vissza kell adni a kisközösségeknek (Deneent amerikai kontextusban kell értelmezni, ahol a szövetségi kormány az előző kétszáz évben folyamatosan szipkázta el a döntési jogköröket a tagállamoktól és a helyi közösségektől). Szimpátiával idézi a liberalizmus előtti hagyományokat és szokásokat is, amelyeknek egy része vallási volt – de egyébként
Ugyanez a helyzet a katolikus közösségekkel – sehol nem állít olyat, hogy a katolikus közösségeknek úgymond „jobban igaza lenne”; sőt, éppenhogy minden hagyományos vallási közösséget szimpátiával említ egy pontot, akiket pedig hosszabban tárgyal, azok az amishok.
És persze Deneen a demokráciát sem utasítja el – épphogy a személytelen, bürokratikus demokráciából szeretne helyi, valódi demokráciát csinálni. (A helyi közösségek a liberalizmus hatására való erodálódásának elég nagy irodalma van, Deneen idéz is pár tételt. Ajánlom a témában a Front Porch Republic Lokalista kiáltványát.)
Deneen egyébként azt is írja, hogy a posztliberális kor számára meg kell őrizni a liberalizmus pozitív vívmányait is (nevezetesen, hogy nagy hangsúlyt helyezett az igazságra és az emberi méltóságra), és hogy nem tudunk visszatérni egy preliberális korba.
A professzor könyvében elsősorban a liberalizmus hamis emberképét (az izolált, felszabadítandó individuumot), illetve két forradalmát kritizálja: ezt az antropológiai forradalmat, mely tévesen értelmezi az embert, illetve az ember és természet szembeállítását, amely szerint le kell győzni a természetet (amelyről Francis Bacon ír elég explicite).
A szerző arra is rámutat, hogy
„ilyen például a konstitucionalizmus, a hatalmi ágak szétválasztása, az egyház és állam szféráinak elkülönítése, az önkényuralommal szembeni jogok és védelem biztosítása, a föderalizmus, a törvény uralma, valamint a korlátok közé szorított kormányzás módszere”; „ezek minden bizonnyal a premodern középkori európai filozófia vívmányainak tekinhetők”.
Megjegyezném, hogy ebben a témában klasszikusnak számít Qentin Skinner brit eszmetörténész Liberty before Liberalism (Szabadság a liberalizmus előtt) című, 2012-es kötete.
A HVG által ideológusnak minősített Deneen filozófus, nem ideológus, s épphogy egy ideológiák utáni kort jövendöl. (Bár kétségeim vannak afelől, a HVG tudja-e, mi az hogy ideológia, túl azon, hogy annak címez valamit, ami nem tetszik neki.) A HVG-nek láthatóan nem tetszik, hogy a kommunizmus és a fasizmus mellett Deneen a liberalizmust is ideológiának tartja; holott
Nincs mit ezen csodálkozni. (Sőt, a liberalizmus az első nagy ideológia; ajánljuk Michael Freedent, a legnagyobb kortárs ideológiakutatót).
Patrick Deneen kritikái a liberalizmus felé nagy átfedésben vannak a kortárs baloldali kritikákkal is; amikor a baloldal által kedvelt szerző fogalmaz meg ilyesmit, olyankor általában a Guardian nagy méltatásokat közöl. A felvilágosodás és a liberalizmus ugyanis nem csak a konzervatívoknak van a bögyében, hanem pár évtizede a posztmoderneknek is, csak épp más előjellel.
Egyékbént meg Deneen semmit extrát nem tesz, mint alapjában feleleveníti a konzervatívok hagyományos kritikáját a liberalizmus irányába – csak mivel Amerikában a politikai jobboldal jelentős részt klasszikus liberálisokból áll, akiket úgyszintén konzervatívoknak hívnak, Deneen nem hívja magát annak, főleg azért, mert nem osztja a republikánusok individualizmusát és szabadpiaci kapitalizmusát sem.
Nem is ő az első a sorban, közvetlen mentora a kortárs filozófia egyik nagyágyúja, Alasdair MacIntyre, de szellemi elődei közt ott van Edmund Burke, John Henry Newman és Chesterton is.
Csak a HVG valószínűleg eddig azt hitte, komoly gondolkodók csak a baloldalon vannak, és most csodálkozva nézi, hogy nem.
Még valamivel szeretném lesokkolni a HVG-t: Patrick Deneen tanít. Egyetemen. Diákokat.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Telt ház várható a szegedi Pick Arénában.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
A miniszterelnök rövid videós összefoglalót osztott meg az EU-csúcs legfontosabb pillanatairól.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Miközben a fronton nincs tűzszünet, a diplomácia a háttérben új szintre lépett: Miamiban tárgyal Putyin különmegbízottja Trump csapatával.
Egy vélelmezett orosz támadás és az emiatt talán bekövetkező problémák miatt vegyünk a nyakunkba most rögtön sokkal nagyobb problémákat? Ungváry Zsolt írása.
