Tudom, ez az egész gondolatmenet teljes mértékben életszerűtlen, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy egyáltalán elolvassák ezeket a könyveket, és nem is ez volt a cél, hiszen egy nagyon szűk kisebbségen kívül valójában senkit sem érdekel az adott miniszterelnök-jelölt valódi képessége és tervei.
A színe érdekes egyedül.
De talán pontosan ezért is jelképes ez, amikor könyvek borítóival üzengetnek egymásnak pszeudo-államférfiak, és pont az erre adott válasz mutat tükröt, árazza be a "választásnak" csúfolt kutyakomédiát.
A legyintés, hogy ugyan minek is kéne, hogy a legfelkészültebb és legkiválóbb magyar ember számára ne okozzon gondot olyan nyelven olvasni, amit nem csak 15 millió ért, és hogy végső soron ugyan mit is számít a felkészültség és a kiválóság, ha vezetőkről van szó.
Elég a szín és a színlelés.