Az is szembetűnő, hogy néhány sportágba beleszorult a magyar sport: minden, ami víz (úszás, kajak-kenu, póló), meg vívás, meg a remélt birkózás... Alapsportokban tűntünk el (atlétika, torna, ökölvívás), és ezt rossz látni azoknak, akik emlékeznek a régi nagyokra. Hiányzik a víz nélküli csapatsportos szereplés (csak a női kézilabda képviseltette magát...)
Persze, a világ megváltozott, rengeteg ország rengeteg sportolója harcol ugyanazért a célért, apróságokon, az aznapi formán múlik gyakran, kinek, mi jut a végén.
A kormánysajtó nyilván azt harsogja majd, hogy itt az aranykor. Ez nem igaz, nincs itt, de van egy tisztességes szereplés, amelynek megvannak a régi-új hősei. Aki pedig gyengébben szerepelt a vártnál, történt bármilyen okból, az nyilván neki fáj a legjobban...
Most csak 3 év, és újra lesz olimpia, ezúttal Párizsban. Magyar idő szerint barátságos időbeosztással.
De szívesen keltem hajnalban és kóvályogtam délutánra Tokió miatt is.