Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

A kormánysajtó nyilván azt harsogja majd, hogy itt az aranykor.
„VÉGET ÉRT AZ OLIMPIA – A MAGYAR SZEREPLÉSRŐL
Mindenekelőtt gratulálok a magyar olimpiai csapatnak. Hatalmas munka, rengeteg lemondás, elmélyült szakmai és érzelmes családi összefogás bújik meg amögött is, hogy egyáltalán valaki kijusson az ötkarikás játékokra..
Megőrizzük szívünkben a felemelő pillanatokat: a győztes és vesztes hősöket, a könnyeikkel küszködő, vagy éppen a sírást elengedő sportolókat.
Voltak kudarcok, csalódások, de a 6 arany, a 7 ezüst és a 7 bronz, a helyezésekkel együtt tisztességes, korrekt szereplés. Kevesebb az arany, mint legutóbb, de több lett az érem. 2016-ban 12. helyen végeztünk az éremtáblán, most a 15. hely jutott. Ez minden idők második legrosszabb szereplése az olimpiák történetében…
Azt is látni kell, hogy a Nemzeti Sport – nyilván Orbánnal egyeztetve – a megnyitó napjára azt hozta címlapon, hogy 10-8-10, tehát a politikai/szakmai elvárás magasabb volt az elért eredménynél.
Az is szembetűnő, hogy néhány sportágba beleszorult a magyar sport: minden, ami víz (úszás, kajak-kenu, póló), meg vívás, meg a remélt birkózás... Alapsportokban tűntünk el (atlétika, torna, ökölvívás), és ezt rossz látni azoknak, akik emlékeznek a régi nagyokra. Hiányzik a víz nélküli csapatsportos szereplés (csak a női kézilabda képviseltette magát...)
Persze, a világ megváltozott, rengeteg ország rengeteg sportolója harcol ugyanazért a célért, apróságokon, az aznapi formán múlik gyakran, kinek, mi jut a végén.
A kormánysajtó nyilván azt harsogja majd, hogy itt az aranykor. Ez nem igaz, nincs itt, de van egy tisztességes szereplés, amelynek megvannak a régi-új hősei. Aki pedig gyengébben szerepelt a vártnál, történt bármilyen okból, az nyilván neki fáj a legjobban...
Most csak 3 év, és újra lesz olimpia, ezúttal Párizsban. Magyar idő szerint barátságos időbeosztással.
De szívesen keltem hajnalban és kóvályogtam délutánra Tokió miatt is.
Köszönjük a magyar csapatnak, edzőiknek, orvosaiknak, családjaiknak, mindenkinek, aki hozzátett ahhoz, hogy mi is pityereghessünk hol örömünkben, hol bánatunkban.
Hajrá magyarok!”
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt