Annak anarchia a neve.
„A szabadság nem az, hogy azt csinálsz, amit akarsz. Annak anarchia a neve, hiszen ha szabadjára engedjük az embereket, sokan ártanak maguknak és másoknak. Ezért szúkséges morális gátakat felállítani minden egyes emberi teremtményben, kiskorától fogva. Legjobb terepe: a család és az oktatás. Ha a társadalomban és az egyénben már nincsenek morális gátak, az adott civilizáció előbb-utóbb menthetetlenül felszámolja magát.
A szabadság valójában az, amikor felismerem a jó és a rossz közti különbséget, és az isteni, emberi törvényekkel összhangban, másokat nem sértve, élvezem önazanosságomat.
Hitem szerint a szabadság Isten lehelete. Minden szabadságélmény szükségszerűen szakrális természetű. Az oldottság, a felhőtlen boldogság mindig hálaérzet. De jó, hogy túl vagyok rajta... de jó most, bárcsak örókké tartana ez a pillanat... stb. ezek mind a hálaadás, a kegyelmi állapot pillanatai.”
Nyitókép: Ficsor Márton