Gyógyulás: frusztrált leszbikusból boldog édesanya

„Az Amerikai Népszámlálási Hivatal adatai szerint a gyerekek több, mint egynegyede apa nélküli háztartásban nő fel. A fekete lakosság körében ez az arány a 60%-ot is meghaladja. A politikai narratívákkal való kufárkodás helyett valóban a feketék helyzetén javítani kívánó szakemberek és közéleti szereplők (köztük befolyásos fekete személyiségek) folyamatosan mondják, hogy ez a feketék felzárkózása, integrálódása előtti legnagyobb akadály, nem pedig az »intézményesült rasszizmus« és más süket szlogenek. A gyerekek a követendő minta, a felelősségteljes apa-szerep hiánya miatt kallódnak, keverednek bajba, válnak bűnözővé maguk is. A progresszív politikai szervezetek agresszivitása azonban oly mértékű, hogy sokan nem szívesen vállalják ezt a véleményüket. Ha pedig mégis, arról a – szintén progresszív – média gondoskodik, hogy minél kevesebb emberhez jusson el.

GYÓGYÍTHATÓ??

De létezik úgynevezett »konverziós terápia« keresztény megközelítés nélkül is. Magyarországon is tartottak egy konferenciát tavaly. Teljes diszkréció övezte, utolsó pillanatig titkolták a helyszínt, mert a résztvevők életveszélyes fenyegetéseket kaptak a végtelenül »toleráns« melegjogi aktivistáktól. Nem, ez nem egy homofób konferencia volt. Hanem tudósok találkoztak, akik tudományos érdeklődéssel viseltettek a kérdés iránt, hogy vajon tényleg létezik-e, működik-e ez a terápia. Valamint önkéntesek, akik saját döntésük alapján szerették volna kipróbálni.

De nem: ők nem dönthetnek a saját életükről. A toleráns, liberális haladók eldöntötték helyettük. Mintha egy lábakkal nem rendelkező embernek – és mindegy, hogy így született vagy villamos vágta le – megtiltanánk, hogy implantátumot kapjon. Mint az a híres dél-afrikai futó, Oscar Pistorius. (Igen, aki aztán kinyírta a feleségét, de ez most mindegy.) Egy beteg ember eldöntheti, hogy méltósággal viseli-e a betegségét, vagy kigyógyíttatja magát belőle. Hogy a homoszexualitás betegség vagy nem? Erről el lehetne vitatkozni – de nem lehet. Mert az ilyen vitákat is betiltották a sajtó-, szólás- és véleményszabadságra – no meg persze a jogállamiságra – oly kényes liberálisok.

Szóval, ha valaki meleg, döntsön szabadon, hogy ezt hangoztatja, elfogadja, titkolja vagy megváltoztatja. Szuverén joga. Másoknak pedig az, hogy erről bármit gondoljanak. De nem; vannak szent tehenek. Ahogy egy négeres vagy dagadt nős viccet sem lehet ma már elmondani. Már a vegákon sem lehet gúnyolódni. Mindig mindenkinek az érzékenységére vigyázni kell. Egy kibaszott mimózatársadalommá váltunk. Nem bírjuk elviselni, be akarunk tiltani minden kritikát.”