Európa még csak térdel, de hamarosan feküdni fog

„Európának elsősorban az köti most le a figyelmét, hogy térdeljen egy amerikai bűnöző tiszteletére, továbbá hatszínű kamuszivárványba csomagolja, amit csak lehet, ezzel provokálva Magyarországot és a normalitás mellett kiállókat. Igazán nemes, magasztos célok ezek, csak hát ez alatt Európa nyakán meg itt térdelnek a világ feltörekvő gazdasági hatalmai, és egyre nehezebb lesz levegőt kapni tőlük. Miközben a foci Eb-n ma a BLM csapat és az LMBTQ csapat vív a továbbjutásért, egy még nagyobb pályán zajlik egy még nagyobb meccs.

A mai BLMBTQI találkozó igazi progresszív ünnepnek ígérkezik a Volkswagen, a Heineken meg a Booking.com homoszexualitás és gyermekmolesztálás mellett kiálló hirdetései közepette. Az persze a nagy cégek saját ügye, hogy milyen mesterséges társadalmi konstrukciókat támogatnak, bevételnövekedést remélve attól, ha beleállnak az identitáspolitikába. Az viszont már egész Európa ügye, hogy mi lesz Európával. Ez ügyben érdemes egy lépéssel hátrébb állva is megvizsgálnunk a mai BLMBTQI ünnep díszleteit.

Arról is beszélhetnénk, hogy földrészünk legjobb csapatai mennyi kiemelkedő, bennszülött futballistatehetséggel tudják elkápráztatni a nézőket, és mennyi bevándorló hátterű fiatal játszik a csapatokban. Mindig is voltak persze a fociban bevándorlók, akik nem a születési, illetve származási helyük szerinti ország válogatottját erősítették, nincs ezzel baj. A gondok ott kezdődnek, amikor már annyian lesznek, hogy nélkülük nem elképzelhető az adott válogatott. Jó néhány ország már túllépte ezt a szintet – náluk már jobbára bevándorlók képezik azt a szegény réteget, amelynek a fiai számára kiugrási lehetőség a futball, és akik hajlandók is megmozdulni ezért. Ugyanezen országok bennszülött fiataljai egyre szívesebben inkább a nézőtéren lengetik a kamuszivárványos zászlót, semmint a pályán bizonyítanának.

A borsos jegyárakat kicsengetni képes, jómódú fehérek szurkolnak a pályán robotoló négereknek, és közben ünneplik az egyenlőséget meg a jóságot. Fogy az erő és a lendület Európából, amit képmutatással próbál pótolni.

Nem kell sokat visszatekintenünk az időben, ne is menjünk a ’90-es évekig, csak a hárommal ezelőtti, 2008-as Európa-bajnokságig! Nézzük meg, mennyi jó játékost bírt kitermelni az akkori Németország, Hollandia, Portugália vagy Svájc anélkül, hogy „egykori” gyarmataihoz, illetve a harmadik világhoz folyamodott volna plusz humán erőforrásért! És nézzünk körül, mi a helyzet most! Aztán, ha már a 2008-as Eb-nél időzünk, nézzünk meg még valamit! Itt egy kép a holland–francia csoportmeccsről, ahol van Persie-ék alaposan földhöz vágták Henry-ékat, de van valami, ami hasonlóan földhöz vágó.

Nézzük csak a hirdetőtáblákat az alapvonal mögött! A tíz táblából hat kínál európai céget, és egy további európai cég táblája nem látszik a felvételen, mert az oldalvonalak mentén rakták ki. Nincs ebben semmi különleges, egy Eb-n európai cégek domináljanak, ez így van rendjén – gondolhatjuk, és igazunk is van. Ráadásul a nem európai cégek is jellemzően a földrészünkön kívüli demokráciák hazájából jönnek, mint Japán és az akkor még nem banánköztársasággá süllyedt USA.

Csakhogy mára ez is alaposan megváltozott. Lássuk, mely cégek a mostani, mindössze tizenhárom évvel későbbi Európa-bajnokság főszponzorai!”