Arról is beszélhetnénk, hogy földrészünk legjobb csapatai mennyi kiemelkedő, bennszülött futballistatehetséggel tudják elkápráztatni a nézőket, és mennyi bevándorló hátterű fiatal játszik a csapatokban. Mindig is voltak persze a fociban bevándorlók, akik nem a születési, illetve származási helyük szerinti ország válogatottját erősítették, nincs ezzel baj. A gondok ott kezdődnek, amikor már annyian lesznek, hogy nélkülük nem elképzelhető az adott válogatott. Jó néhány ország már túllépte ezt a szintet – náluk már jobbára bevándorlók képezik azt a szegény réteget, amelynek a fiai számára kiugrási lehetőség a futball, és akik hajlandók is megmozdulni ezért. Ugyanezen országok bennszülött fiataljai egyre szívesebben inkább a nézőtéren lengetik a kamuszivárványos zászlót, semmint a pályán bizonyítanának.
A borsos jegyárakat kicsengetni képes, jómódú fehérek szurkolnak a pályán robotoló négereknek, és közben ünneplik az egyenlőséget meg a jóságot. Fogy az erő és a lendület Európából, amit képmutatással próbál pótolni.
Nem kell sokat visszatekintenünk az időben, ne is menjünk a ’90-es évekig, csak a hárommal ezelőtti, 2008-as Európa-bajnokságig! Nézzük meg, mennyi jó játékost bírt kitermelni az akkori Németország, Hollandia, Portugália vagy Svájc anélkül, hogy „egykori” gyarmataihoz, illetve a harmadik világhoz folyamodott volna plusz humán erőforrásért! És nézzünk körül, mi a helyzet most! Aztán, ha már a 2008-as Eb-nél időzünk, nézzünk meg még valamit! Itt egy kép a holland–francia csoportmeccsről, ahol van Persie-ék alaposan földhöz vágták Henry-ékat, de van valami, ami hasonlóan földhöz vágó.