A tiszta gondolat, a józan ész, önvédelmi reflex, az életigenlő életképesség, a konzervatív szemlélet ma a nagyvárosokon kívül van otthon. Kohán Mátyás véleménycikke.
Ott, ha városzajon átzeng a vidék szélmalma, tücske,
nem miként kerékfogó sár, fényfogó köd, lélek füstje,
ott az ábránd nem ragad benn a lélekben, mely foganta,
ott a mélabú gyulandóbb, mint minálunk kedv és gyanta.
(Babits Mihály: Páris)
Újraválasztották Sadiq Khan londoni polgármestert, aki Rotterdam marokkói vezetője, Ahmed Aboutaleb mellett az egyetlen muszlim nagyvárosi polgármester Európában. Jó munkát neki – hiába pakisztáni származású Khan, londoni születésű brit állampolgárként éppúgy joga van London polgármesterének lenni, mint bárki másnak, mert a britek bizony ilyen lovat akartak. Évszázadokon keresztül szipolyozták ki gyarmatbirodalmuk részeként Dél-Ázsiát, aztán – szintén kiszipolyozási célzattal – importálták a függetlenné vált Pakisztánból a vendégmunkásokat milliószámra. A vendégmunkások pedig, rendes emberek lévén, gyerekeket neveltek, akár többet is, és a folyamat mindaddig ment tovább, mígnem London és agglomerációjának bő 12 százaléka muszlimmá nem vált, és 40 százalék fölé nem kúszott a bevándorló hátterűek aránya.
Most pedig pakisztáni származású a polgármester, Indiában született a londoni közgyűlés elnöke, és a munkáspárti képviselők között alig van brit származású – mert a szerencse forgandó, és egy demokráciában előbb-utóbb politikai hatalmat szereznek a bevándorlók, akár azok fölött is, akikhez bevándoroltak. Talán nem haszontalan ezt észben tartaniuk a bevándorlás pártolóinak.
Szombaton pedig a Tower Bridge közepéről előadott mekkai stílusú adzán zengett a Temze felett Tower Hamlets városrész vallásközi fórumának záróakkordjaként. Nincs az adzánnal önmagában semmi baj, teológiailag minden bizonnyal fontos, imára hívó ének ez – csak éppen nem Európába való. A pakisztáni woke polgármester vezette brit fővárosban hömpölygő muszlim ének mindennél jobban jelzi nekünk: az európai nagyvárosok már nem a mieink.
Európa dicső újkorának pedig nincsen bennük többé maradása. Ha úgy tetszik, Európa kiköltözött tulajdon fővárosaiból. Vége. Európa jövőjét kár a nagyvárosokban keresni.
A gyulandó mélabúval nem ír Babits Mihály őrültséget. A nagyvárosokban összeadódik minden feszültség, ami a körúton belüli fejekből, a bérkaszárnyák nyomorából, a tömegből, a dugókból, az együttélés nehézségeiből, a lakástulajdon egyenlőtlenségéből, a melegből, a fülledt levegőből, a gazdagok szorongásából és a szegények forrongásából, az egyes döntések haszonélvezőinek és kárvallotjainak közelségéből kipárolog.
A nagyváros sűrű és gyúlékony. A nagyváros forradalmat akar, antropológiai forradalmat, vallási felfordulást, tüntetést, vonulást, willkommenskulturt, Pride-ot, Fridays for Future-t, Black Lives Mattert, egyetemfoglalást, kormánybuktatást, akármit. Konstans forradalmi hévben pedig szörnyen nehéz élni a konzervatívok nyugodt, dolgos életét, ami Európát (és az Egyesült Államokat) egykor naggyá tette: jó munkát végezni, jó levegőt szívni, jó borokat inni jó ebédhez, este pedig leparkolni a saját ház elé. Nem a semmiből született az agglomeráció, a jómódúak menekülőútja a nagyváros árnyoldalai elől,
és nem a véletlen rajzol a világ minden pontján, minden nagyvárosban, minden választáson ugyanolyan térképet: balos belváros, jobbos külváros. Sadiq Khannál sem volt ez másképp, 2016-ban és idén is színtisztán kirajzolódtak a bel- és a külváros határai. És hogy hol lehet jobban élni, tisztábban gondolkodni, azt talán mindennél jobban mutatja a Black Lives Matter-alapító Patrisse Cullors ingatlanbotránya, akiről nemrég kiderült, hogy dolga végeztével egy színfehér elitnegyedbe, a Malibutól pár mérföldre északra található Topanga-kanyonba megy haza.
A konzervatív nagyváros rendkívüli körülmények szülötte – de a jobboldal jövője sokkal inkább a vidék erejében van, falvakban, ahol a nyugalom az úr, és mindenki minden tettéért a közösségnek felel; meg a kis- és középvárosokban, ahol Spar, munka és egyetem már van, de Pride és hajléktalan-aluljárók még nincsenek, és ahol este hat után békeidőben is ingyenes a parkolás.
Ezeken a helyeken születik a tiszta gondolat, itt lakik a józan ész, az önvédelmi reflex, az életigenlő életképesség, a konzervatív szemlélet letéteményesei. Nagyvárosi kátyúkban, dugóban és cigifüstben csak a levezetetlen frusztráció meg a posztmodern dudva nő.
A londoni kalifátus egy olyan ország fővárosa, amely 2016-ban minden józan számításnak ellentmondva az Európai Unió arcába vágott egy Brexitet. A progresszív Nyugat minden országa két ország, egy nagyvárosi és egy vidéki – és a vidéknek ereje, jövője, sava-borsa van. Amikor a nagyvárosban székelő sajtó napról napra a nagyváros őrületeivel szórja tele a tudatunkat, sose felejtsük el: a metropoliszok agóráin müezzinek és melegfelvonulások által temetett Európa a vidéken még sokáig élni fog. És amikor a történelem újra elhozza fénykorát, onnan is nő majd ki újra.
Hónapokon át botrányos hírekkel került a figyelem középpontjába Göd városa. A helyi Samsung-gyár okozta állítólagos szennyezés az országgyűlési választás egyik kiemelt témájává vált, de pár nappal a voksolás után hirtelen kiderült, szó sem volt semmiféle mérgezésről. Kammerer Zoltánt, a település polgármesterét kérdeztük.
„Nem túl fényes négy év után” a Fidesz képes volt közel két és félmillió szavazót elvinni az urnákhoz, ami nem kis eredmény – világít rá Megadja Gábor, aki Kohán Mátyással volt Kacsoh Dániel vendége a Reakcióban.
Az olasz város az elmúlt években jelentős demográfiai átalakuláson ment keresztül.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A Fidesz a megrendítő vereség után a szétesés jeleit mutatja. Jövője bizonytalan.
2026 első negyedévében összesen 2821 új lakás épült, ami 4,3 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
Meggyőződésem, hogy Magyarország jövője elképzelhetetlen erős, szabad és nemzetközileg is sikeres tudományos közösség nélkül.
A Fidesz elnöke szerint a frissen hivatalba lépett miniszterelnök „szamárságokat beszél. A leköszönt nemzeti kormány az országot nem kifosztotta, hanem felemelte.”
