Gyurcsány Ferenc volt már üzletember, hatalomtechnikus, pártelnök, miniszterelnök. Pont emiatt neki van a legtöbb politikai tapasztalata, legszélesebb holdudvara, legértékesebb kapcsolatrendszere, legkiterjedtebb hálózata az ellenzéki térfélen. Azaz, személye megkerülhetetlen, a folyamatok alakulására most és a továbbiakban is neki lesz a legnagyobb ráhatása. Nélküle a baloldalon ma nem születhet döntés.
Az egyéni körzetekben való előválasztás valójában csak egy álválasztás. Jakab Péter mostanra úgy tűnik, hogy megszerette a mazsolát, ezért »győztes csapaton sem változtatna«. Akkor sem, ha éppen a gyurcsányista Varju Lászlóról van szó. Természetesen a DK sem rest viszonozni az egykor szélsőjobboldali párt szívességét, ők Kálló Gergelyt támogatják cserébe. A Momentum – bár korábban erősen kardoskodott, hogy mind a 106 körzetben legyen valódi előválasztás – most úgy döntött, hogy saját jelöltjét lépteti vissza a jobbikos Dudás Róbert támogatása miatt. A többpárti támogatások, visszaléptetések mind arra utalnak, hogy háttértárgyalások során a lapokat már előre leosztották.
Jól kirajzolódik a baloldali pártok vidék-város törésvonala is: míg Budapest bizonyos körzeteiben a sajtóban is komoly visszhangot keltő konfrontációkat vélhetünk felfedezni, addig a szinte ismeretlen vidéki képviselőjelöltek között teljes békesség és csend – mondhatni érdektelenség – honol. Azaz, az előválasztás inkább egy nagyvárosi elitmérkőzés, mintsem valódi kiválasztási mechanizmus.”