„Cseh Katalin a metoo szenvedélyétől dühödten utasítja vissza, hogy volt pofám lánynak nevezni őt. A nagyságos asszony közli, hogy beszélhetnek róla így a szülei, a barátai meg a politikai szövetségesei, de tőlem ezt a hangnemet nem tűri el. Eszerint egy lányt lánynak hívni nem sértő, ha a pártjának tagjai teszik, nem sértő, hogy a »momentumos lányok« köré marketingkampányt építenek, nem sértő, hogy Cseh Katalin lányságából legitimitást merítenek. Egy lányt lánynak nevezni nem sértő, ha a lány közhivatalra pályázik, és a nemével érvel maga mellett. Ő igenis egy lány – kivéve, ha én mondom, mert akkor sérelem esett: férfierőszak.
A nagyságos asszony nyilvános hisztit csap, mert lánynak nevezték, megköveteli magának a »képviselő«-megszólítást, aztán hogy jobban pörögjön a bejegyzés, mellé illeszt egy fényképet sminkben és elegáns, ugyanakkor szexi felsőben, melyben mellkasának hófehér bőre nagyszerűen érvényesül. Mellette kávéscsésze, előtte notebook – így hisztizik egy úrinő. A nagyságos asszony az új politikai nemzedék tagja, mindössze két éve veszi fel három és félmillió forintot érő havi fizetését, de a régi politikai nemzedékek arroganciáját máris készségszinten gyakorolja. Nem tehetek eleget azon kérésének, hogy képviselőnek szólítsam, mert nem látom be, hogy ami más szájából megnevezés, az én számból miért sértés.Megköszönném továbbá a nagyságos asszonynak, hogy ha vitatkozni óhajt az általam írottakkal, előbb kísérelje meg értelmezni azokat.
Értem, hogy aki említést érdemlő teljesítmény nélkül harmincévesen ilyen magas rangú álláshoz jut, ahol instázással meg facebookozással többet keres, mint 1000 magyar férfi közül 999, az nem hiszi, hogy van mit tanulnia, az alábbi tényekre mégis felhívnám a nagyságos asszony becses figyelmét:
– Az Európai Unió elnöke nő.
– Németország kancellárja nő.