Szófogadási kedv

„Orbán Viktor ritkán felejti el, hogy nyilatkozataiban ne említsen meg egyet-egyet a magyarok jellegzetes tulajdonságai közül. Ez ugyan mellékzöngéje, de mégis fontos része annak a munkának, amely kisajátítja magának a nemzeti identitás meghatározását, s persze azt is, hogy történelmileg mik és kik vagyunk, illetve azt, hogy kik ne érezzék magukat e körbe tartozóknak.

A hevenyészett kép szorosan hozzá van igazítva ahhoz az emlékezetpolitikához, amely sokszor köszönőviszonyban sincs a megtörtént eseményekkel, azok szereplőivel, s a torz értelmezések némelyike helyet követel magának már a történelemkönyvekben is. Rémes párhuzamokat hív elő néha ez az aktuálpolitikai igyekezet, de a szórakoztatóbb változatokra is rátalálhatunk a főnök elejtett bölcsességei közt, amiket a magyar néplélek legautentikusabb ismerőjeként szór el alattvalói körében.

A magyarok génjeiből mindig olyan receptúrát állít össze, amire az adott közönség épp fogadókész, a föld szeretetétől a foci komolyan vevéséig. Hol az derül ki, hogy rebellis népség vagyunk, hol pedig nem kergetünk délibábokat és utálunk asztalt borogatni. Hol kipcsak vér csörgedezik bennünk, hol kulturális és civilizációs értelemben a Nyugathoz tartozunk, de a lényeg: győzelemre születtünk. Tavaly nyáron a szokásos rádióinterjúban Orbán kissé túlízesítette a poént, miszerint »a magyar ember olyan, hogy ha nem látja egy évben legalább egyszer a tengert, börtönben érzi magát« – ekkor már sokan azt hihették, hogy valaki a helyébe lépve kifigurázza a főnököt, de nem, s igazát beosztottjai maguk bizonyították önfeledt külföldi turnéikkal – miközben a kormányfő nekünk a Balatont ajánlotta.

Nehéz tehát a nép lelkét az éppen érvényes vezérelvnek kikiáltott politikai szándékkal aládúcolni, a retorika szintjén azonban elképesztő csúcsteljesítményeknek vagyunk tanúi napról napra. A járvány politikai hozadéka, hogy minden eddiginél gyorsabban lepleződött le az a hamis kommunikáció, amely az őszinte szó kiküszöbölésével, leegyszerűsített kitételekkel, ütősnek szánt megbélyegzésekkel és elementáris ferdítésekkel ömleszti ránk a zagyot, miközben pontosan azoktól a fontos információktól, helyzetismertetéstől zár el minket, amely a követendő ajánlások szigorúbb betartására ösztönözne. Szputnyikért áll már sorban a fél Nyugat, hangoztatja kórusa, de azt nem teszi hozzá, hogy az üzlet feltétele mindenütt az uniós engedély. Tegnap még az elhunytak száma volt releváns adat, ma az átoltottság áll a fókuszban. Nemrégiben büszkén hivatkoztunk arra, hogy tulajdonképpen magyar vakcina a Pfizer, most Gulyás sporttárs úgy véli, a keleti oltóanyagok hatásosabbak nála.”