A nyugati mintákat másoló politika természetesen kevesebb konfliktust rejt magában.
„Tévedés, hogy a magyar jobboldal nyugatellenes lenne, ahogy az is, hogy az Orbán-kormány az unión kívül keresné az ország helyét. A helyzet ezzel szemben az, hogy a kabinet mintateremtő politikájának immár egy évtizede a szuverenitás a vezérelve, így óhatatlanul több a konfliktus, mint a balliberális, mintakövető kormányok idején volt, de ettől még az ország helye Európában van, és ott is marad. A viták ráadásul nem egyirányúak, sokszor a föderatív (birodalmi) politika lendül támadásba, a kormány pedig beleáll, hisz az építkezés mellett alapvető cél kell hogy legyen az »építmény« megőrzése is.
A szükségszerű viták ráadásul pontosan körülírható intézményekkel és politikai csoportokkal élesedtek ki, sőt a szemben álló személyek is név szerint megnevezhetők, így általánosságban azt állítani, hogy a jobboldali kormány nyugatellenes, hovatovább Európa-ellenes lenne, csupán rosszindulatúan leegyszerűsített képlet. Konkrétan hamis és becsületsértő politikai billog.
A megbélyegzés – ahogy a múlt tagadása is – jellemzően baloldali magatartás. A rendszerváltoztatás óta a kultúrát és a nyelv dimenzióját sokáig uraló balliberális szellemiség egyik látványos megtestesülése volt a politikai billoggyártás. Előszeretettel sütötték rá a jobboldalra, hogy fasiszta, náci, rasszista, antiszemita, és így tovább. A 2015-ös migrációs válság után mindez kiegészült a xenofób kifejezéssel. Mintha a jobboldalnak csak széle lenne! Ma ugyanilyen szitokszóként ragasztja rá a jobboldalra a baloldal azt, hogy nyugatellenes. Mert a baloldalon egyesült ellenzéknek ez a története a jobboldalról. Szeretik úgy láttatni a magyar kormányt, mint egy kiközösített páriát, pedig ez koránt sincs így.
A magyar jobboldal szabadságszerető, a politika nyelvén szólva szuverenista. Önálló gondolatai vannak, saját utat tör magának. Építkezik, nem utánoz. Megvédi magát, nem hajbókol. Ez az attitűd pedig mind kulturális, mind pedig politikai értelemben szükségszerűen magában hordozza a konfliktus lehetőségét. Ha a magyarországi baloldal és a jobboldal politikai logikáját hasonlítjuk össze, akkor a mintakövető és a mintaadó magatartás közötti különbséget minden bizonnyal a legfontosabbak között találjuk.
A nyugati mintákat másoló, idehaza a »birodalmi« érdekeket és értékeket meghonosítani kívánó politika természetesen kevesebb konfliktust rejt magában. Ám nem feltétlenül sikeresebb. Sőt, ha az érdekeinket nézzük, sokkal kedvezőtlenebb a végeredmény. Finoman fogalmazva: könnyebb és békésebb, ugyanakkor kevesebb haszonnal jár mások akarata előtt meghajolni.”
Aki nem értesült még arról, hogy EP-választási kampány van, annak kiváló támpontot ad az Európai Bizottság jelenlegi, és saját reményei szerint jövőbeli elnökének friss mondanivalója.
Bár korábban a háborúellenesség volt az egyik alapgondolat az Európai Unióban, mára ez kezd elmosódni – erről, a Brexitről és a Nyugat-Balkán integrációjáról is beszéltek a Mathias Corvinus Collegiumban rendezett könyvbemutatón.
„Nem is mehetne ez a pénz jobb helyre, mint Ukrajnába, ezzel az egész Európát biztonságosabb hellyé tehetjük” – fogalmazott az Európai Bizottság elnöke.
Bojár Gábor szerint Magyar Péter most hitelesebben próbálja bizonyítani, hogy ő nem mini-Feri, mint korábban Márki-Zay Péter.
A kínai elnök mostani látogatása okán érdemes áttekinteni röviden, hogy Magyarország számára mi a tétje e kapcsolatrendszer alakulásának.
Önmagában a közösségi pénzekre alapozni hazánk fejlődését nem lehet.
Megvan, mi szerepel Volodimir Zelenszkij ukrán elnök „bevásárlólistáján”. Ettől valóban leesne az oroszok álla.
Komoly izgalmakat hozott a Real Madrid és a Bayern München csatája.
