Elég, elég, hagyják békén szegény miskolci kisembert! – üvölt fel már bennünk is a józan hang. Egy dolog, hogy az újságírók szinte már sportot űznek a provokációból és a keménykedésből, de azért normális, lényegretörő, érdemi kérdéseket is fel lehet olykor tenni még a legvadabb politikusnak is. De nem, ezek szerint a Magyar Narancsnál nem ismernek kegyelmet, hiszen az interjú így folytatódik:
- A hat párt közül eddig az MSZP és a Momentum állt ki saját programmal. A Jobbiknak lesz programja, vagy csak a közös programra koncentrálnak?
- A Telexnek azt mondta, nem fog azért lobbizni, hogy egy gyereknek három apja legyen, amire a momentumos Fekete-Győr András úgy reagált, hogy ez bántó volt. Ha a melegek örökbefogadásáról azt mondja öt párt, hogy szerepeljen a programban, engedni fog?
- Hogyan lehet a bebetonozott embereket és intézményi struktúrákat egyszerre csak elmozdítani, megváltoztatni?
A végén az interjúkészítő már csak azon aggódik az utolsó, ugyancsak roppant kellemetlenkedő kérdésben, hogy ha az ellenzék esetleg túl hevesen kampányol a 2022 utáni elszámoltatással, akkor az „kontraproduktív lehet abból a szempontból, hogy egy ilyen üzenet még inkább összekovácsolja a Fidesz-szavazókat, és azok is elmennek voksolni, akik amúgy talán otthon maradnának”.
Hát így. Nem tudjuk pontosan, hány napig tartott a közülünk való, egyszerű kisember felépülése a kőkemény interjúból, s hogy ezek után mikor tud majd megint egy jót üvöltözni a parlamentben, ám abban biztosak lehetünk, hogy
a Magyar Narancs ismét leiskolázott valamennyiünket újságírásból, függetlenségből, bátorságból.