Gyászol az ország, Orbán sörözik, az ellenzék pedig egy vérszípó!

A nyitást követő halálkommunikációt egy kifejezetten ellenzéki ismerősöm szintén gúnyosan kommentálta: »200 méterről is fertőz! Aki maszk nélkül megy ki az erkélyre, az olyan, mintha téglával dobálná a járókelőket!«

És tényleg, telitalálat. Irtó jót nevettem ezen a kikarikírozáson. Egy olyan ellenzéki, akinek még nem öntötte el az agyát az Orbán-fóbia, az érzi, hogy olyan elviselhetetlen szintre tekerték fel a rettegésgenerátort az ellenzéki pártszékházakban és az ellenzéki lapoknál, ami már túl van a normalitás határán.

Aztán elgondolkodtam azon, hogy mégis mi a fenére számítottak? Huszonéves fiatalokról van szó, akik alig várták, hogy újra kiülhessenek egy kellemes helyre. Záhonytól Sopronig mindenki azt várta, hogy egy napsütötte délutánon kiülhessünk egy vagy több italra. Ebből nem lesz eztán napi rendszer, de erre az alakalomra mindannyian vártunk. Hát még a vendéglátósok! Tényleg azt remélték az ellenzéki aggódok, hogy az egy éve kényszerű karanténban élő fiatalok decens módon lefetyelnek el egy italt, betartják a másfél méteres szabályt, majd sötétedés előtt mindenki hazamegy?

Amennyiben igen, akkor nem értik és ismerik ezt a társadalmat. Ez lehet a folyamatos politikai kudarcaik oka is: nem ismerik a magyarokat. Mi ilyen összejárós, együtt piálós, nagyokat beszélgetős, füvön üldögélős, csajozós, pasizós népek vagyunk. Nem csak Záhonytól Sopronig, hanem Sepsiszentgyörgytől Kismartonig.

(...)

Mert ezek a halálkufárok nem a lakosság egészségéért aggódnak, amikor a nyitás veszélyeiről makognak. Ha érdekelné őket a magyar emberek egészsége, akkor nem helyeznének újabb pszichés nyomást a lezárásoktól és a rémhírektől elgyötört lakosságra a halálkampányukkal.”