Aztán elgondolkodtam azon, hogy mégis mi a fenére számítottak? Huszonéves fiatalokról van szó, akik alig várták, hogy újra kiülhessenek egy kellemes helyre. Záhonytól Sopronig mindenki azt várta, hogy egy napsütötte délutánon kiülhessünk egy vagy több italra. Ebből nem lesz eztán napi rendszer, de erre az alakalomra mindannyian vártunk. Hát még a vendéglátósok! Tényleg azt remélték az ellenzéki aggódok, hogy az egy éve kényszerű karanténban élő fiatalok decens módon lefetyelnek el egy italt, betartják a másfél méteres szabályt, majd sötétedés előtt mindenki hazamegy?
Amennyiben igen, akkor nem értik és ismerik ezt a társadalmat. Ez lehet a folyamatos politikai kudarcaik oka is: nem ismerik a magyarokat. Mi ilyen összejárós, együtt piálós, nagyokat beszélgetős, füvön üldögélős, csajozós, pasizós népek vagyunk. Nem csak Záhonytól Sopronig, hanem Sepsiszentgyörgytől Kismartonig.
(...)