„Egyre-másra jönnek a hírek a hatalmas korlátozásellenes tüntetésekről Nyugat-Európából, egyik nap Németországban volt egy, másik nap Londonban. Egyértelműen a Covid megfékezésére hozott óvintézkedések ellen mennek utcára szinte őrjöngve, végeredményben a koronavírus létezését is kétségbe vonva, a szigorítások azonnali megszüntetését követelve. Mégis, az embernek valami hiányérzete támad a nagy egymás sarkára taposós, maszktalan tülekedések láttán. Nem feltétlenül arra gondolunk, hogy a józan ész hiánya ordítóan szembeötlő.
Hisz mégsem lehet olyasvalamit nem létezőnek tekinteni, ami világszerte milliószámra szedi áldozatait, a biztonsági rendszabályok ellen demonstrálni pedig kábé olyan szellemi nívóra utal, mintha valaki a homokzsákokat elbontaná árvíz idején.
De megfigyelte-e már bárki, vajon mi az, amiért nem demonstrálnak sehol soha Lisszabontól Berlinig? Több vakcinát kérve még mintha egyetlen hangos protestáló szó sem hangzott volna el, híradások ilyesmiről nem érkeznek. Holott ez az egyetlen, aminek tényleg lenne értelme. Logikus, kézenfekvő volna, hogy a tömegek tiltakozzanak, követelve a több oltóanyagot, mivel Nyugat-Európa legtöbb államában éppen ez a hiány okozza a korlátozó intézkedések kényszerű meghosszabbítását.”