„Mint keresztény kutató és református egyháztag válaszolok. Világossá teszem: a keresztények biblikusan és szabadon támogathatják az azonos neműeket a fenti kérdésekben. Márkushoz hasonlóan két kérdést vizsgálok meg: a hittételek állandóságának kérdését és egyes normatívnak tekintett igehelyeket és azok értelmezését. Kitérek írása rejtett érzelmi töltetére is.
A változások természete
A szerző már írása első bekezdésében elköveti a konzervatív keresztényekre jellemző legnagyobb hibát. Úgy is mondhatnám: kilóg a fundamentalista lóláb. Ennek a lényege: az egyház kétezer éves története során a biblikus-apostoli örökséget követő keresztények és az ahhoz hűtlenné válók számos kérdésben és mindig harcoltak egymással. Az pedig, hogy ki hol áll, egyértelműen eldönthető, mert a Biblia változatlan, örök igazságokat tartalmaz.
Csakhogy ez egyszerűen nem igaz, de minimum vitatott.
Az, hogy a Biblia egyes könyveinek teológiája és társadalomképe egyáltalán nem konzisztens, sőt egymásnak kifejezetten ellentmondanak, jól ismert tudományos álláspont. Miként az is, hogy a maguk korában a maihoz hasonlóan érzékeny társadalmi vitákat folytattak ma már jelentéktelenné vált kérdésekben. Peter Enns amerikai teológus a How the Bible Actually Works (Hogyan működik valójában a Biblia?) című munkájában úgy fogalmaz, hogy a Szentírás szerzői újra és újra átértelmezték a múltat és az Istennel való kapcsolatukat, hogy aktuális kérdéseikre használható válaszokat találjanak. Ennek nagyon is a tudatában voltak mint kötelességüknek. Sőt e nélkül a folyamat nélkül a kereszténység ma nem is létezne. Ezt gondolja (hozzám hasonlóan) a legtöbb progresszív vagy liberális keresztény.”